Én magam is 5 évet éltem külföldön, és sajnos rám sem ragadt a nyelv! Sőt! Nagyon megküzdöttem minden szóért és kifejezésért, hogy azok tényleg beépüljenek, és választékos, használható nyelvtudássá váljanak, de minden perce megérte! Én au pairként kezdtem, külföldi pályafutásomat, ahol a családdal napi szintű kommunikációra voltam „kárhoztatva” de el sem tudtam volna képzeli, hogy ne járjak nyelvtanárhoz, aki a nyelvi tévelygéseimet helyre teszi! Biztosan vannak, akiknek könnyebben megy a nyelvtanulás, de azt hiszem azzal jobb, ha senki nem álltatja magát, hogy, csak azért mert külföldön él, ott majd, minden erőfeszítés nélkül használható, és minőségi nyelvtudásra tesz szert! És itt a hangsúly leginkább a minőségin van!

Az szintén nagyon fontos, hogy mielőtt rászánjuk magunkat az au pair programra, igyekezzünk felvértezni magunkat legalább alap kommunikációs nyelvtudással, mert hiba lenne azt hinni, hogy az általunk választott ország egy óriási Activity Game, ahol mutogatással, vagy a dolgok körülírásával is boldogulunk a mindennapokban.

Az első félévben nyelviskolába jártam, amiről nekem sajnos nem voltak túl jó tapasztalataim, de ez persze megint egyénenként és tanfolyamonként változó. Félév múlva találtam egy szenzációs magántanárt, akihez évekig jártam, először normál-, majd pénzügyi-szakmai nyelvórákra. Nagyon jó kapcsolatban maradtunk, a weboldalam angol nyelvű rektori munkáját is neki köszönhetem. Szeretnék azonban a nyelvtanulással kapcsolatban is eloszlatni néhány téveszmét! Biztos vannak olyanok, akik könnyebben tanulnak nyelveket, de azt ne gondolja senki, hogy, csak azért mert külföldön él, már semmilyen erőfeszítést nem kell tennie egy nyelv elsajátításáért. Ismerek, olyanokat, akik évek óta kint élnek, és mégsem képesek hibátlanul összerakni egy mondatot, vagy helyesen megírni egy levelet. Még akkor is szükség van nyelvtanár segítségére, ha valaki szorgalmas és képes egyedül tanulni.

És végül egy használható jó tanács!

Oxfam volunteering

Angliában, és más nyugat európai országban is nagy hagyománya és elismertsége van a különböző karitatív szervezeteknek végzett önkéntes munkának. Aki ilyen „gyakorlattal” rendelkezik, sokkal nagyobb arányban talál jól fizető állást, profit orientált cégeknél. Én másfél év au pairkedés után kerestem meg az Oxfamot, és jelentkeztem egy helyi üzletükbe önkéntes eladónak. A fő célom a nyelvtudásom fejlesztése, valamint némi gyakorlatszerzés volt Anglia egyik legjelentősebb segélyszervezeténél. Az önéletrajzom alapján azonban a menedzser megbízott a bolt pénzügyi riportjainak elkészítésével, a napi elszámolások ellenőrzésével, valamint a banki kapcsolattartással is. Így lettem a bolt pénzügyi menedzsere. Elvállaltam a dolgot, azzal a feltétellel, hogy az üzletben is dolgozni szeretnék, és nem csak a pénzügyi riportokat összeállítani!

Ez a munka nagyon komoly nyelvgyakorlási lehetőséget biztosított, valamint referenciát jelentett a következő állásinterjún. Később, már a fizetett munkahelyem mellett is minden hétfőn fél napot dolgoztam az Oxfamnak.