Au pair vélemények sorozatunkban Bori londoni au pair történetét olvashatjátok.

Hogyan kerültem Angliába? Néha még most is furcsa, hogy itt vagyok, hiszen egy éve ezelőtt még államvizsgára és nyelvvizsgára készültem. Mind a kettő sikerült. És most hogyan tovább? A szakmám (szociális munka) nem túl kelendő, stresszes és alulfizetett. Nem igazán vonzott ez a lehetőség. Épp nyelvvizsgára készülődés alatt (őrület, tudom) megszerettem az angolt. A külföldi élet pedig minden fiatal fejében megfordul, ha csak egy halovány lehetőségként is, de eljátszik a gondolatattal, milyen lehet. Rátaláltam a Nők külföldön oldalon Mateidesz Katalin cikkére, az au-pairkedésről. Majd az weboldalt is végigböngésztem, és tetszett az ötlet.

A családom egyszerűen szuper. Nem tökéletes (mi az, őszintén?), de én boldogan vagyok az au-pairük. Minden úgy van, ahogyan az interjú alatt megbeszéltük, ami napi 5 óra munkát jelent, 2 nap szabadnapot, és 2 hét fizetett szabadságot. Emellett bőven van időm nyelviskolába járni, és tanulni. A nyelviskola költségeibe besegítenek, pontosabban a felét kifizették nekem. Pluszban indiaiak, így egy másik kultúrát ismerek meg közvetlen közelről.

Anglia gyönyörű. Rengeteg nemzetiség van itt, és vannak furcsa dolgok is. A hideg ellenére nagyon kevés ruhában járkálnak, és nekem talán ez a legfurcsább. Papucsban télen? És iskolás gyerekek egy csoportja januárban a földön, a hideg betonon ülve várja a buszt. Az utcára sem igazán rittyentik ki magukat az emberek. Talán az öltözködés itt lazább. Az emberek kedvesek, kivéve ha buszsofőr, vagy taxis. A brit akcentus nagyon előkelő hangzású nekem, de sokszor komolyan hegyeznem kell a fülem, hogy megértsem, mit mondanak. Összességében én úgy érzem, az angolok segítőkészek.

További furcsaságok: sokan biztos hallottak már a hideg-meleg víz külön csapról jön dologról. Tényleg leégeti a kezet az egyik, és lefagyasztja a másik. Minden fordítva működik: az ablak kifelé nyílik, a villanykapcsolót lekapcsolom, ha fényt szeretnék. Riasztó van a házakban, állítólag sok a betörés. És a családom szerint nem mindenki olyan kedves, mint amilyennek látszik, így nem árt óvatosnak lenni. Mindenképp egy nagy igennel válaszolok annak, aki megkérdi, jöjjön-e au pairnek. Jöjjön. Biztonságban érzem magam a családnál, keresek pénzt, nyelvet tanulok, és nem csak végigrohanok Londonon két nap alatt, hanem megismerem. Remek lehetőség annak, aki nem szeretne hazárdjátékot játszani és esetleg nyelvtudás nélkül, az ismeretlenben kipróbálni Angliát. És annak is, aki csak egy gap-yeart csinál az egyetemem. Vagy aki abban a cipőben jár, mint én, hogy friss diplomásként úgy érzi, hogy nem lesz elég a diploma, és egy nyelv megtanulásával szeretné feltornázni az esélyeit a munkaerőpiacon.

Anglia minden furcsaágával és szépségével egy nagyon élhető ország. Más, mint otthon. De ezt leírni nem lehet, megtapasztalni érdemes.