Au pair vélemények sorozatunkban Rebeka angliai au pair élményeit olvashatjátok.

Sziasztok!

Rebekának hívnak, és lassan hét hónapja vagyok aupair az Egyesült Királyságban, egy Church Crookham nevű kisvárosban. Január elején döntöttem el, hogy aupair szeretnék lenni, mielőtt egyetemre mennék Skóciába, hogy szeretném megismerni az országot, és stabil nyelvtudásra szert tenni. Ekkor jelentkeztem az Aupairfecthez, és innentől minden nagyon simán ment; az adatlapom elkészítése, a család keresés. Az első család, akikkel beszéltem, meg is tetszett, és Március 5-én már a repülőn ültem, úton Anglia felé. 

Az első benyomásom azóta sem változott. A család mindenben támogat, a gyerekek aranyosak, és életem egyik legjobb élménye itt lenni. A születésnapomkor kaptam tőlük ajándékokat, és elvittek vacsorázni, gyakran megkérdezik, hogy hogy vagyok, törődnek velem, és fontos nekik, hogy jól érezzem magamat. Segítenek, amiben csak tudnak, és bevonnak a családi szülinapokba. Ismerem a nagyszülőket, és nagynéniket, -bácsikat, akik szintén mindíg érdeklődőek, és velem is beszélgetnek, amikor látogatóba jönnek. A család tagjaként, egyenrangúan kezelnek.

Olyan szerencsés voltam, hogy 3 napot átfedésben tölthettem az előző au pairrel, ami nagy segítség volt, bemutatott más au paireknek, és körbevezetett a városban. Eleinte persze kicsit el voltam veszve. Eddig a szüleimmel éltem, és kisebb trauma volt rögtön a családi fészekből 1500 kilométer távolságba, egy másik országba költözni, főleg, mert nagyon szoros a kapcsolatom a családommal, de magamat is megleptem, hogy milyen gyorsan ideszoktam. Két hét alatt elmúlt a honvágyam, amit nagy részben a családnak köszönhetek.

Az első hétvégémen meghívott egy helyi au pair, hogy menjek vele és két barátnőjével Oxfordba egy egynapos kirándulásra, ami nagyon jó alkalom volt, hogy új barátokat szerezzek. Megnéztünk egyetemeket, és a főutcát, nagyon jó élmény volt.

Amit viszont szintén a helyi aupairek példájából tanultam meg, az az, hogy milyen jól döntöttem, hogy ügynökségen keresztül jöttem, ugyanis sokan fórumokon, online keresnek családot, ami talán ingyenes, de nem adja meg azt a biztonságot, mint egy üygnökség. Én nagyon jól jártam a Booth családdal, és a legtöbb aupairnek jó élmény a kint töltött idő, de sajnos nem mindenki ilyen szerencsés. Nagyon fontos, hogy legyen mögötted egy csapat, akik segíteni tudnak, ha probléma merül fel, és nem maradsz egyedül és kiszolgáltatva egy idegen országban.

Ami a nyelvtanulást illeti, én, amikor kijöttem, már B2-es szinten beszéltem angolul, úgyhogy nem jártam itt kint nyelviskolába, de az angolom így is rengeteget fejlődött, augusztusban tettem le az IELTS nyelvvizsgát, amin 8-as band score-t értem el, ami egy C1-es nyelvizsgának felel meg. Én nem ajánlanám, hogy nulla nyelvtudással vágj ebbe bele, mert a gyerekekkel kommunikálni sokkal nehezebb, mint a szüleikkel, de ha valamennyit már tudsz, itt rengeteget tanulhatsz és fejlődhetsz. 

Én nem dolgozok pluszban, mert nekem elég, amit keresek (még félre is tudok rakni!), de megtehetném, ha szeretném. Sok a szabadidőm, amit a hobbijaimra fordíthatok, úgy érzem, itt kint kiteljesedtem, és megtaláltam magamat. A családommal és az otthoni barátaimmal heti többször beszélek, gyakran videochatelünk, és augusztusban négy hétre haza tudtam menni, ami különösen jó volt, mivel én szívesbben megyek haza ritkábban, de hosszabb időre.

Ha szeretnél biztonságos környezetben, stabil körülmények között nyelvet tanulni és dolgozni, barátokat szerezni más országokból és megismerni egy új kultúrát, mindenképp jelentkezz! Nekem rengeteget adott az elmúlt hét hónap, és izgatottan várom, hogy mit hoz a következő tizenegy.