Au pair vélemények sorozatunkban Luca németországi au pair élményeit olvashatjátok.

Az elmúlt két hónap alatt, amióta itt vagyok sok mindent láttam tapasztaltam au pairként. Például részt vettem egy 3 hetes intenzív német nyelvkurzuson, ami talán életem egyik legjobb döntése volt. Nem csak nyelvtanilag segített, hanem új barátokat is adott. Eljutottam általa Lipcsébe, Weimarba, és a zwickaui Schummann múzeumba, ahol angolul is tartanak tárlat vezetést. Ezt azért tudom, mert nekünk is angolul tartották, viszont mivel én nem tudok angolul, és ezt mondtam, kaptam egy külön saját "tolmácsot", aki végig fordította angolról a saját anyanyelvére a szöveget, és adta át nekem az információkat, ugyanezt később Lipcsében is eljátszottuk egy történelmi múzeumban.

Lipcse fantasztikus város, a helyiek csak kis Berlinnek hívják, folyamatosan pörgő élő város. Rendkívül élveztem, hogy végre újra egy élettel teli városban lehetek, a kisváros után. Természetesen ennek is meg van a maga bája, csupán máshoz vagyok hozzá szokva. Weimar pedig gyönyörű. A kultúrát kedvelőknek nagyon ajánlom: Geothe, Schiller, Liszt, és sok más neves íróról, költőről, és egyéb művészekről lehet megtudni izgalmas információkat.

Ami még elképesztő számomra, hogy rengeteg féle emeberrel találkoztam különböző országokból, kontinensekről: Kínától Mexikóig, Tájvántól Franciaországig, Ukrajnán át, lengyel, kazah, grúz, török, és még sok más nemzetiséggel. Annyira fantasztikus, hogy nem tudok vele betelni. :D A weimari kirándulás alatt kínai kapcsolataimat erősítve :), megtanultam köszönni, és bemutatkozni, illetve ők is magyarul. :)

Amit még szeretnék veletek megosztani. tegnapi nap találkoztam volna valakivel, megkért, hogy segítsek neki a magyarban, mert szabadidejében magyarul tanul, van egy két kérdése ezzel kapcsolatban. Megbeszéltük a találkozót indultam volna el. Mondtam a két kislánynak, hogy elmegyek találkozok valakivel, de ez már este lefekvés időben volt, olyan aranyosak voltak alig akartak elengedni. A kisebbiktől sok puszit, a nagyobbiktól rajokat kaptam, amit már csak akkor láttam, mikor haza értem, de teljesen meghatódtam tőle. :)

Október 29-én nagy izgalommal indultam útnak ismét az új családomhoz. De közel sem olyan izgatottsággal, és félelemmel, mint legelőször, mikor Zwickauba utaztam, akkor konkrétan féltem, és időnként úgy éreztem nem kapok levegőt, már akkor előre éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége, csak nem hallgattam a lelkiismeretemre, ami hiba volt, mert az mindig jó útmutató. Most viszont maximálisan meg voltam győződve róla, hogy jó helyem lesz, jó helyre jövök, és jó emberek fognak körül venni. Így is történt!

Habár az indulás kissé nehézkesen indult, a reptéren nagyjából 3 órát vártam a gépemre, viszont a folytatás annál csodálatosabb. Már a reptéren kitörő örömmel fogadtak. A gyerekek már ismertek, mert otthon, Magyarországon, párszor találkoztunk. De azért rajtuk is látszott, hogy izgatottak, természetes módon. Rendkívül aranyosak voltak, kaptam tőlük egy üdvözlő lufit, és egy marcipán rózsát, amit a kis lány rögtön meg is akart enni. Haza felé az úton végig beszélgetünk az anyukával, és amíg el nem aludtak a gyerkőcök barkochbáztunk. Itthon körbevezetek a házba, majd miután a két kis huligán elment aludni az anyukával megbeszéltük a fontos dolgokat: mi lesz a teendőm, szabadság, készítettünk tervet.

Nekem nincs most nagyon feszes heti tervem, mert az jóformán kivitelezhetetlen, de mindig tudom mi fog történni, mikor kell a gyerekért mennem, stb. Már az első hétvégén átjött a barátnőm a barátjával. A fogadó családdal is minden a legnagyobb rendben, az anyukával nagyon jól együtt tudunk működni, mindent meg tudunk beszélni. Ugyan vele kizárólag magyarul beszélek. De ezt egyáltalán nem bánom, mert a családon kívül mindenhol rá vagyok kényszerítve, hogy kizárólag a németet használjam, amire szükségem is van a lustaságom miatt. A gyerekkel is jól kijövünk, főleg a kislánnyal. Ő folyamatosan keresi a társaságom, rengeteget játszunk: sminkelőst, fodrászost, iskolásat (abba kis fiú is szívesen be szokott szállni), táncolóst. A kissráccal sajnos nem tudok ilyen jókat mondani, vele sajnos nem találtam meg ilyen jól a közös hangot, de ezt a kis kamasz kornak tulajdonítom. Ezt leszámítva a legjobb döntés volt családot cserélni, mert most tényleg meg tudom tapasztalni miért is jó au pairnek lenni.”

Ha szeretnétek megtapasztalni, hogy milyen is egy au pair élete, szeretnétek külföldön nyelvet tanulni, vágjatok bele ti is a programba az Aupairfect au pair ügynökséggel!