Ha már ott vagy a családnál, és benne vagy a feladatok sűrűjében, akkor a magyar oktatás a szellemi élet fellegvárának tűnhet. Sok esetben nincsenek telepakolva az iskolatáskák kilószámra könyvekkel, füzetekkel. A magániskolákban - ahol 5-6 diákra jut egy tanár - sincs garancia, az alaptudnivalók elsajátítására. Természetesen, ez sem minden esetben igaz. Ott is vannak jó és gyengébb iskolák, lusta buta – okos szorgalmas gyerekek. Döntsétek el nekem mi jutott!

Mióta a gyerekek járnak iskolába és Matthew a legnagyobb fiú is dolgozik reggeltől du. 5-ig egész kellemes az élet. Reggel mindenki elhúz otthonról, én rendet rakok a gyerekek szobájában, rendbe rakom a suli egyenruhájukat ill. az összes többi ruhájukat is, és a délelőtti meló ennyi. Miután még nincs kocsim, a gyerekeket nem én viszem suliba, hanem a szülők.

Ezután többnyire tanulok, ülök a kertben, nézem a mókusokat, mászkálok a faluban. Bringával csak itt a faluban közlekedek, a szomszéd városba még nem mentem át, mert egyrészt lusta vagyok, másrészt nincsenek bicikli utak, harmadrészt sok helyen járda sincs, de hát a járdát úgy is csak én használom, minek építettek volna? Elég nagy az autóforgalom, merthogy mindenki azzal jár. Múltkor megkérdeztem a takarítónőt, hogy mennyibe kerül egy buszjegy Geralds Crossba, ez a következő város mellettünk. Bután rám nézett és közölte, hogy fogalma sincs, ő mindenhova kocsival jár. Jó lenne felküzdenem magam egy angol takarítónő szintjére! Aztán délután kiderítettem, hogy nem is megy busz Gerrards Crossba. Mit is képzeltem én kis butus.

Délután, amikor Jack hazajön, egész pontosan haza hozza az anyja, megkezdődik a végeláthatatlan harc köztünk, hogy tanuljon. Bőgés, hiszti, rohangálás, ill. egész egyszerűen levegőnek néz és bámulja a TV-ben a pankrációt, vagy egyéb elmés műsorokat. Egyébként normálisan játszani sem tud. Van vagy 40 db J.I. JOE babája, azokat ütlegeli egymáshoz. De hát mit lehet várni, ezt látja TV-ben is. Ahhoz, hogy végre elkezdjünk tanulni, hosszas könyörgés kell és végül mivel nem teljesen elvetemült a gyerek, azzal lehet meggyőzni, hogy ne ő tanuljon, hanem segítsen nekem angolt tanulni. Innentől már simán megy a dolog, remek egynyelvű hangos szótár a kiskölyök. Nagyon szépen beszél és többnyire lassan. Nagyon jó szókincs fejlesztő feladatok vannak a könyvében és miután az angoloknak gyerekként - bár szerintem a nagyrészüknél felnőttként is - gondot okoz a helyesírás, neki is sokat kell gyakorolni. Szavakat mondok neki, amiket le kell, hogy betűzzön. Ha rosszul ejtem, megnézi a szót leírva és kijavít, aztán szépen lebetűzi újra. Szóval mikor már eljutunk oda, hogy tanulunk, egész jól mennek a dolgok.

Egyébként nem akarom őket bántani, de könyv nem nagyon van a házban, pár ponyvát leszámítva. A múltkor keresgéltem a garázsban és ott találtam pár láda könyvet. Úgy látszik mikor költöztek - már 2 éve laknak itt - ennek a pár nyomorult könyvnek már nem jutott hely az egyébként hatalmas házban. Na, mindegy, nem ebből kell kiindulni. Mi magyarok sem olvasunk, nem tudunk helyesen írni, lassan már beszélni sem, fogalmunk nincs a történelmünkről, sem rövid, sem hosszú távon. Persze TISZTELET A KIVÉTELNEK. Ahogy Jack iskolai cuccait elnéztem, nem lehetnek túl magasak a követelmények, pedig minden gyerek spéci magánsuliba jár, ahol kb. 10-12 fős osztálylétszámokra 2 tanár jut. Megjegyzésként fűzném hozzá, azt amit még akkor nem tudtam, hogy a jelenlegi angol helyettes miniszterelnök, Nick Clegg, is ebben az iskolában végzett. Nem minősítés, csak megjegyzés!!!

Améliával már sokkal könnyebb a tanulás. A négy gyerekből Ő szorgalmas egyedül, komolyan veszi a sulit, képes este 9-ig házi feladatot írni és ő az egyetlen, akinek este lefekvés után könyvet láttam a kezében. Tanulok vele is, mert vele lehet! Szívesen veszi a segítséget és azért nekem sem egyszerű feladat elmagyarázni neki bármit, ha nem érti. Valamelyik este a mértékegységek közötti átváltásokat gyakoroltuk. Elképesztő, hogy felnőtt angol embereknek fogalmuk nincs, hogy egy mérföld, az hány km és hogy egy km az hány méter! Néha azt hiszem a család felnőtt tagjainak is lenne mit bepótolnia. 

Tegnap este Milly beszélgetett a nagyobb bátyjával Hollandiáról! Azon túl, hogy Matthew oda jár bulizni a haverokkal, 18 évesen az apja pénzén, semmit nem tud róla. Azt találgatták a húgával, hogy, hogy mondják angolul a holland embert. Aztán megkérdeztek engem és amikor megmondtam, hogy Dutch mindkét gyereknek leesett az álla és megtapsoltak! Azért az jól esett.

Hát ennyit az angol kultúráról, bár elismerem, még nem számít reprezentatívnak a mintavételem!