Au pair élmények sorozatunkban Zsófia angliai au pair élményeit olvashatjátok.

Az Aupairfect csapatának köszönhetően már január óta élek kint Londonban egy görög családnál. Az élet az első pillanattól zajlik idekint. Erről blogolok is, ha valakit érdekel: Aupair blog - Papp Zsófia Úgy alakult, hogy a család január elején megkért, hogy hamarabb utazzak ki, mint ahogy terveztem, mert nem volt, aki vigyázzon a 9 éves kisfiúra. Ezt sikerült is meglépnem, így rögtön egy jó ponttal indítottam náluk.

Persze, sosem minden fenékig tejfel. Nagyon segítőkész vagyok, de lassan engedek fel idegenek között, ezért az első 2-3 hét még inkább a megszokásról szólt számomra. Ebben a szülők nagy segítséget jelentettek, mert esténként együtt vacsoráztunk, filmeztünk, idővel hosszabb beszélgetéseket is lefolytattunk, ahogy egyre jobban mertem megszólalni.

Természetesen az angol a közös nyelvünk, amiben nagy segítségemre van a kisfiú, aki bár elég elkényeztetett, de nagyon okos, így, ha valamit nem értek, rá tudok nála kérdezni, és még ha forgatja is a szemét, teljesen érthetően körül tudja írni nekem. Vannak jobb és rosszabb napjaink együtt, de a kézműveskedés és a zene mindig segít összehangolódnunk. Az mondjuk kiderült, hogy ha Nintendoról vagy Minecraftról van szó, totális antitalentum vagyok, de ennek ellenére időnként megpróbál tanítani, hátha egyszer csak sikerül. Milyen bizakodó!

A közelben nyelviskolát is találtam, ahol csak be kellett mondanom, hogy au pair vagyok, és kedvezményt kaptam, valamint a félévi szünetet is megadták nekem, amikor vigyáznom kellett otthon a kisfiúra. Nem csak a környékbeliekkel, hanem London szerte több au pairrel is megismerkedtem, akikkel egy-egy hétvégére közös programokat is szerveztünk. A nyelviskolai csoporttársaimmal is van már néhány tervünk a jövőre nézve… Amiket most el kellett napolni a járvány miatt, de nagyon remélem, ugyanott tudjuk majd felvenni a fonalat, ahol a kényszerűség okán letettük. Nem lesz egyszerű jövő héttől au pairnek lenni úgy, hogy közben a szülőknek itthonról kell dolgozniuk, amihez viszonylagos nyugalmat igényelnek majd. Ehhez mindenkinek javaslom a Monty Pythonnak Brian életéből ikonikussá vált sorait, amit ma reggel iskolába menet a kocsiban apukával és a kisfiúval együtt dúdoltuk:

„Always look on the bright side of life”