Au pair vélemények sorozatunkban Niki londoni au pair élményeit olvashatjátok.

Sziasztok!

Az 5. hetemet töltöm Londonban au pairként, egy 3.5 éves kisfiúval. Annak ellenére, hogy az 5 hétből 2 hét karantén volt, már most annyi élményben részesültem, hogy szinte mintha nem is 5 hete, hanem legalább 5 hónapja élnék itt. Mivel a gyerkőc kicsi, így csak délutáni bölcsibe jár, emiatt pedig rengeteg időt töltünk együtt. Rengeteg játék, kacagás, de persze nemcsak ebből áll az ittlétem.

Bevallom, az első pár napban egyenesen meg voltam rémülve. Mégis hogyan fogok mindent észben tartani? Napirend, étkezés, az ételek? Hogy fogok egyszerre ebédet főzni és a kisfiúra figyelni? Mi van, ha valami fontosat mond, de nem értem? Ezer kérdés, kétségek... Természetesen csak én aggódtam túl az egész helyzetet. Az anyuka és a párja az első pillanattól fogva hihetetlen nyitott, kedves es segítőkész. Bármilyen kérdés merül fel bennem, bármilyen problémába ütközök, meg tudom velük osztani, tanácsot adnak, segítenek. És persze az sem hátrány, hogy a rám bízott kisfiú szinte az első pillanattól imád. A kezdetektől fogva hangoztatják, hogy nem munkavállalóként, hanem családtagként tekintenek rám, ha úgy tetszik, erre az évre én vagyok a fogadott lányuk.

Az au pair program egyik legnagyobb előnye, hogy olyan élethelyzetekben találhatom magam, aminek megoldása és megélése ezernyi élménnyel és fejlődési lehetőséggel jár. Néha számomra is hihetetlen, de tényleg így van a valóságban is. Rengeteg közös programot csinálunk, kirándulás, esti filmnézés, főzés és sütés. Ami számomra a legmeglepőbb, és egyben legmeghatóbb is, az a születésnapi vacsorám volt. A 4. itt töltött hetemen anyuka, gyerkőc és anyuka párja elvittek étterembe. Még meglepetés tortát is készíttettek számomra. Hihetetlenül jól esett ez a gesztus, és egy kicsit még jobban, a honvágy és az otthoniak hiánya miatt. Természetesen, mint mindennek, az egész au pair életben is vannak nehéz pillanatok. Konfliktusok a tágabb értelemben vett családtagokkal, fárasztó nap, rossz hangulatú kisgyerek, hiszti, harc, dac. De úgy gondolom, hogy mindazért az élményért és tapasztalatért, amit itt kapok, megéri kibírni a nehezebb részeket is. Aki kiutazás előtt áll, annak azt kívánom, hogy legalább olyan hihetetlen, kedves családhoz utazzon, mint amilyenhez én érkeztem! Aki pedig még nem döntött, annak csak azt tudom mondani, hogy 1. sosem késő elkezdeni valamit, valami újat; 2. élete legnagyobb kalandjában lesz része!

Végül pedig köszönöm az Aupairfect au pair ügynökség profizmusát, a hozzáállását. Azt, hogy bármilyen kérdéssel fordulhatok hozzájuk, és hogy segítettek életem legnagyobb kalandjának megvalósításában!