Au pair élmények sorozatunkban Balázs franciaországi au pair történetét olvashatjátok.

Sziasztok!

Én mint au-pair? Első alkalom? Pozitív? Hirtelen támadt ötlettől vezérelve úgy döntöttem hogy neki szeretnék vágni az Au pairkedésnek. Mondjuk egy ideje már szemezgettem a lehetőséggel. Így hát fel is vettem a kapcsolatot az Aupairfect au pair ügynökséggel, Katival majd később Zsófival és elindultam az au pairréé válás rögös útján! Szeptember elején kezdtem meg az utazásomat és szerencsére minden gond nélkül meg is érkeztem Párizs mellé egy kis kertvárosba. A fogadó családom már az első pillanattól kezdve nagyon kedves és segítőkész volt, így hamar megtaláltuk a közös hangot. Három kis fiúra vigyázok, egy 7-évesre és egy 3-éves ikerpárra. Az idősebb fiúval már az első napon játszottunk, beszélgettünk. A kicsiknek több időre volt szükségük hogy meg szokják a jelenlétem, de azt hiszem ez érthető is.

Izgalmas látni és érezni ahogy napról-napra, hétről-hétre oldódik a hangulat, kezdünk megnyílni egymás előtt, ugyebár ez oda-vissza működik, és ami eleinte furcsa volt az most a mindennapok részévé vált. A szülőkkel rengeteget beszélgetek és még mindig sokat segítenek, tanácsot adnak és a mi a legfontosabb hagynak érvényesülni! Tényeg mondhatni családtag vagyok és nem egy idegen aki a gyerekeket felügyeli! Nem mindig egyszerű a legjobb döntést meghozni főleg amikor a gyerekek épp kikelnek magukból, de törekedni kell a legjobbra, ami nem mindig tud kedvezni egy formán mindkét félnek.

Összességében nagyon örülök neki hogy belevágtam az au pair programba, rengeteget tanultam/tanulok az idegen nyelvvel kapcsolatban, főként használni a mindennapokban, és sok tapasztalatot szerzek a gyerekekkel kapcsolatban is! Ami még plusz hogy azért van ám szabadidő bőven így rengeteg dolgot meg lehet nézni, és felfedezni! Ha el akarod kezdeni akkor kezdd is el!