For aupairs For aupairs

Aupairfect blog

Gábor au pair élményei - Németország 2020

Au pair vélemények sorozatunkban Gábor németországi au pair történetét olvashatjátok.

Sziasztok!

Én tavaly szeptember közepén kezdtem az au pair programot Németországban, először Bajorországban egy Herrsching nevű gyönyörű városban, majd 1,5 hónap után családváltással Szászországban kötöttem ki egy Pausa nevű kisvárosban, ahol azóta is Au pairként élek. A következőkben igyekszem lényegre törően (bár azt már most is látom, hogy rövid semmiképp nem lesz) - és talán kicsit rendhagyó módon- összefoglalni, hogy mi motivált engem 30 évesen, hogy belevágjak ebbe a kalandba és miért gondolom azt, hogy az Au pair program egy kiváló lehetőség mindenkinek, aki szeretne nyelvet tanulni, tapasztalni, fejlődni...de ezekről picit részletesebben lejjebb. Remélem az alábbiak segítenek döntést azoknak, akik esetleg még vacillálnak. Ha csak egy embert döntéshez segítek vele, már megérte legépelnem.

Ezt az írást nem nyilvános memoárnak szánom saját magamról, de egy-két mondatot kénytelen vagyok leírni az előzményekről is, hogy értelmet nyerjen a story. Évek óta kerestem az időt és lehetőséget, hogy miként tudnám a német nyelvtudásom fejleszteni, de a munka mellett nem jutottam dűlőre a kérdéssel. A munkámban "sikeres" voltam, lépkedtem előre a ranglétrán, csakhát a klasszikus manager életmód (rendszeresen éjszaka, hétvégén, otthonról dolgozni és minden nap újabb és újabb idegörlő problémákat kezelni stb.) idővel persze megbosszulta magát...fizikai betegségek, depresszív hangulat és társai. Egyszóval minden abba az irányba mutatott, hogy váltanom kell. Ráadásul egy régi és eddig megvalósítatlan vágyam volt külföldön is élni és egy másik kultúrát is megismerni. Így jött az Au pair program az Aupairfect au pair ügynökség, vagyis Kati csapata. Persze kellett egy adag bátorság is, hogy hátrahagyva az eddigi életem (legalábbis egy darabig mindenképp) belekezdjek az au pair programba, de ennél jobb döntést keveset hoztam meg az életem során. Csak egy- két példát szeretnék írni a sok élményem közül a következőkben (az igazság, hogy több oldalnyit is tudnék írni az elmúlt 4 hónapról). Annak ellenére, hogy tapasztalatot szereztem már elég sok dologban, egyedül, külföldön közlekedni és várost nézni vagy egyáltalán létezni egészen új kihívás volt a kezdetekben. Ezt is meg kellett tanulnom, de fantasztikus élmény volt. Így ismertem meg bensőségesebben Bajorország egyes részeit és annak fővárosát Münchent, amely örök szerelem marad nekem többek között a "Marien Platzal", a híres "Viktualien Markt" piaccal, vagy a Schwangauban található Neuschwanstein kastéllyal, az emberek közvetlenségével és még sorolhatnám...aztán 1,5 hónap után el kellett jönnöm és új családot kellett találnom, mert nem voltunk egy hullámhosszon a fogadó családdal. Én itt ragadom meg az alkalmat, hogy megköszönjem Katinak és Roninak a segítségüket a teljes programra vonatkozóan, különös tekintettel a családcserénél való segítségükre. Nem volt egyszerű helyzet, "volt minden, mint a búcsúban". Hosszú levelezések, esti körkapcsolásos "válságmegbeszélés"...de a lényeg, hogy sikerült egy családot találnunk, ahol nagyon jól érzem magam azóta is. Szóval, köszönet még egyszer, hogy nem hagytatok magamra...és itt, ha lehet, hadd adjak egy tanácsot a többi leendő vagy jelenlegi Au pairnek. Ne csináljátok azt, amit én, azaz, hogy ha probléma van köztetek a fogadó család között nem értesítitek Katiékat. Ha előbb jelzem nekik a nehézségeket, persze nem biztos, de lehet nem lett volna ilyen kapkodós és izgalmakkal teli a családváltás. Egyszóval tanuljatok a hibámból!

A mostani családnál maradva. Egy 1,5 és egy 3 éves kisfiúra vigyázok és már most annyi élménnyel gazdagodtam, hogy ha most azonnal haza kéne valamiért utaznom, akkor is azt mondanám, hogy már megérte az egész. Ahogy nézem például a gyerekeket ahogy egymással játszanak, veszekednek eszembe jutnak gyerekkori élmények, amikre eddig nem is emlékeztem. Ezeken az emlékeken gondolkozva, meditálva sokat tanulok még most is így 30 évesen magamról. Így tudtam például az egyik testvéremmel pár héttel ezelőtt egy video chat keretében még jobbá tenni a viszonyom egy őszinte beszélgetés keretében...ez most így röviden leírva furcsának hathat, de akkor is igaz. Néha valóban olyan helyekről kapunk megoldásokat és válaszokat az életünk igazán fontos kérdéseire, ahonnan nem számítunk rájuk. Ehhez pedig kellett, hogy beleugorjak ebbe a kalandba. A gyerekekkel való önfeledt játékok, vagy csak az együttlét során annyira fel tudok töltődni, hogy azt nem is tudom jól szavakba önteni, de egy-két példával talán tudom szemléltetni. Közel 2 hónap alatt visszajött rám az a hiányzó 10 kg, amit Magyarországon a stressz miatt elvesztettem és évekig nem tudtam visszaszedni rendszeres edzés mellett sem. Biztos vagyok benne, hogy ez a jó közérzetemnek is, és nemcsak a sok karácsonyi sütinek és Stollennek köszönhető. Az is nagyon jó érzés, amikor az egyik kigyerek azt mondja, hogy szeretne egy 5. gyertyát az adventi koszorúra, ami anya, apa és a két testvér mellett Gábort jelképezi...ezek olyan élmények, amelyek hihetetlen energiákkal töltenek fel. Persze vannak nehezebb pillanatok, napok, de ezek az élmények kárpótolnak.

Abban is nagyon hiszek, hogy amikor majd - remélhetőleg - magam is apa leszek, sok minden már gördülékenyebben fog menni mert sok szituációt már láttam, átéltem. Ha viccelni szeretnék azt mondanám, a pelenkázás egészen biztosan jobban fog menni. Aztán gondoljatok bele abba is, mennyivel könnyebb és izgalmasabb így testközelből egy másik kultúrának szokásait megismerni, mint pl. a TV-ből. Ja, és persze a német tudásom is nagyon szépen fejlődik, ami szintén nem utolsó szempont.... és még tudnám sorolni a példákat...a lényeg, hogy sok út van nyelvet tanulni és tapasztalni, de nekem annyit adott már most is az Au pair lét, hogy jó szívvel tudnám ajánlani mindenkinek. Végezetül, azoknak, akik még mindig tanakodnak azon, hogy belevágjanak-e egy ilyen kalandba egy idézetet szeretnék megosztani, amit az FC. Bayern München múzeumában olvastam:

Jó utat és kalandot kívánok mindenkinek,

Gábor

"Sprache, Kultur, Neue Umgebung; das hat schon Goethe gewusst: 'Die beste Bildung findet ein gescheiter Mensch auf Reisen'. Mich hat es offener gemacht."

"Language, culture, new sorroundings; Goethe new that: 'A smart person gets the best education by travelling.' It made me more open." (Franz Beckenbauer)

Kapcsolat

NAGYON JÓ ÉRZÉS VOLT TALÁLKOZNI A CSALÁDDAL A REPÜLŐTÉREN!
MÁR AZ ELSŐ PILLANATBAN ÚGY ÉREZTEM, HAZAJÖTTEM!


 

A TE AU PAIR PROGRAMOD ITT KEZDŐDIK...