Au pair történetek sorozatunkban Rebeka németországi au pair történetét olvashatjátok.

Kedves Mindenki!

December 4-én érkeztem Bajorországba, Kaufbeuren mellé, egy kis faluba. Egy 4 fős német-magyar családhoz jöttem, és egy lassan 3 éves tündéri kislányra vigyázok.

Eleinte sokkal jobban szétszórt, figyelmetlenebb és komolytalanabb voltam. Már lassan a harmadik hónap elteltével is, de érzem magamon a komolyodást, az érettebb gondolkodást, ami valószínű, ha otthon maradok ez sokkal több időbe telt volna. Persze még mindig vannak olyan dolgok, ami után megkérdezem magamtól, hogy ezt miért csináltam, miért nem csináltam? De az biztos, hogy rengeteget tanulok. Ami a későbbieket nézve csak előnyömre válhat.

Sajnos nyelviskolába nem tudok járni a vírus miatt, és messzebbre kirándulni sem tudok. Általában biciklizek, sétálok, rejtvényt fejtek hétvégente, vagy a családdal töltöm a hétvégéket is. De ha a kislányra kell 1-2 órát vigyázni én azt sem bánom, mert minden pillanat vele ajándék.

Ha egy kicsit nehezebb napjaim vannak a családtagok hiánya miatt, akkor mindig eszembe jut amikor a kislányt viszem oviba, búcsúzáskor lehúzza a maszkomat és ad egy puszit az arcomra, másoknak a barátjaként mutat be, vagy amikor Beki Szabónak hív, ezek mind olyan dolgok, hogy ha nem vágtam volna bele, szegényebb lennék nélkülük.

Hálás vagyok, hogy Őket “kaptam”, és már tudom, ha szólnak valami miatt, hogy mit csináljak máshogy, az nem rosszindulatból jön, hanem csak jót akarnak nekem azzal. Ha újrakezdhetném, akkor sem döntenék máshogy!

Köszönöm Katinak és Ádámnak a sok segítséget, ajánlom mindenkinek az Aupairfect au pair ügynökség csapatát!