Sziasztok!

Korábban már egyszer meséltem az au pair tapasztalataimról, de gondoltam, közeledve az egy év végéhez, újra mesélek, milyen is au pairnek lenni Londonban. 2020 június végén érkeztem Londonba, egy román anyukához, a párjához, és az anyuka 3.5 éves kisfiához, Anthonyhoz. Az anyuka a kezdetektől fogva egy tünemény volt, és hála Istennek Anthonyval is könnyen megtaláltuk a közös hangot, szinte az első pillanattól fogva. Mivel a COVID kellős közepén érkeztem, így a tipikus városnézés, múzeum látogatás, és hasonló programok elmaradtak. Azonban, akár hiszitek, akár nem, szinte egy percig sem éreztem, hogy unatkoznék, és ennek több oka is van.

Egyrészt, rengeteg időt töltök Anthonyval, mivel az édesanyja saját ügyvédi irodáját vezeti itt Londonban, és nagyon elfoglalt, másrészt pedig mert mindig történik valami. Ha alkalom adódott rá, közösen mentünk étterembe, parkba, együtt töltöttük a szélesebb családdal az időt.

Emellett költöztünk is anyukával és kisfiával, ami szintén lekötött minket, majd édesanya az irodáját is elköltöztette pár hónap múlva, melyben én is részt vállaltam. Mivel én az egyetem befejezése után döntöttem úgy, hogy belevágok ebbe az életre szóló (akkor még) 1 éves kalandba, ezért anyuka felajánlotta, hogy heti 2 alkalommal Anthony helyett az ő ügyvédi irodájában gyakornokoskodjam, szerezzek munkatapasztalatot. Ez egy hihetetlen lehetőség, biztos sokan tudjátok, mennyire nehéz gyakorlati helyet találni Londonban, így természetesen elfogadtam az ajánlatot, és azóta is megyek minden szerdán és pénteken. Nagyon érdekes az ügyvédek munkája, gondolkozom rajta, hogy ezen a területen tanuljak tovább, amelyben a fogadó anyukám természetesen támogat.

Nemcsak ezen a téren, de minden egyéb területen rengeteg segítséget, ösztönzést, tanácsot és támogatást kapok, mind a fogadó anyukától, mind pedig a tágabb családtól. Mostanra teljes értékű taggá váltam, a mindennapi életük része lettem, így amikor az anyuka megkérdezte, szeretnék e továbbra is velük maradni az 1 év letelte után, szinte gondolkodás nélkül vágtam rá az igent.

Szóval, nyilván közel egy év távlatában tudom nyilatkozni, hogy nem minden cukormáz, nem mindig minden tökéletes, hiszen belecsöppensz egy család életébe, a mindennapjaik részévé válsz, így nyilván mind a pozitív, mind pedig a negatív dolgaik befolyással lesznek rád. Vannak napok, amik a honvágy miatt nehezebbek, leszel beteg, leszel magányos. Kell alkalmazkodnod, kell elnézőnek, türelmesnek lenned. Azonban, ha úgy érzed, ezekkel képes vagy megbirkózni, mindenképp ki kell próbálnod az au pair programot. Nemcsak az idegennyelvi szinted fog hihetetlen mértékben fejlődni, de esélyed lesz arra, hogy olyan dolgokat láss, tanulj, ismerj meg, melyekre lehet, soha nem lenne lehetőséged. Megismered önmagad, egy vagy akár több idegen kultúrát, új embereket.

Tényleg csak bátorítani tudok Mindenkit arra, hogy próbálja ki magát au pairként. Végül pedig, hálás köszönet Katinak és Roninak, az Aupairfect au pair ügynökségnél, hogy segítettek megtalálni a (számomra) tökéletes családot, és elindítottak életem legnagyobb kalandján.