Au pair élmények sorozatunkban Anita spanyolországi au pair történetét olvashatjátok.

Sziasztok!

Én kerek 3 hete vagyok Mallorcán au pair, ahol egy 11 éves kislányra és egy 9 éves kisfiúra kell vigyáznom. A host-anyukámnak hála már az első perctől kezdve a család tagjának éreztem magam. Nincs két egyforma napunk, de a medencét azért minden nap meglátogatjuk. Természetesen a gyerekek mindenhol gyerekek, igy nekünk is vannak nehezebb pillanataink, de ezeken általában gyorsan túl szoktunk lendülni.

A család kiválasztásánál nagyon hezitáltam, ugyanis ők szinte egyáltalán nem tudnak angolul (ami mint kiderült, itt egyáltalán nem ritka jelenség), és ez a tudat engem az elején nagyon megrémisztett, mert az én spanyoltudásommal kapcsolatban is voltak kivetnivalók. "Hogy fogunk mi kommunikálni? Hogyan működhet ez úgy, hogy egy háztartásban élünk?"

Hááát... mint kiderült, simán. A szülők és a gyerekek is nagyon nyitottak voltak az első perctől kezdve a kommunikációs gátak áthidalására, a Google Fordító alkalmazás mindenki telefonján szinte a legtöbbet használt app... volt. Ugyanis már ez alatt a 3 hét alatt annyit fejlődött a család angol értése és az én spanyol tudásom, hogy sokszor már elég csak "elactivity-zni" néhány ismeretlen szót. Nagyon viccesek azok a beszélgetéseink az anyukával, amikor én angolul beszélek hozzá, ő pedig spanyolul hozzám, és teljesen gördülékenyen megy az adok-kapok.

Tehát aki csak a nyelvi gátak miatt hezitál az au pair programban, egy csodás család kiválasztásán, annak azt tudom tanácsolni, hogy NE TEGYE!

A családnak hála már ebben a 3 hétben rengeteg élményre tettem szert, pl. voltam velük egy hajókiránduláson, bicikli túráztunk, láthattam csodás tengerpartokat, fürdethettem lovat és ehettem citrusféléket egyenesen a fáról.

Kaptam egy saját biciklit az itt-tartózkodásom idejére, amivel előszeretettel megyek felfedezni a környék apróbb csodáit, mert szerencsére itt nagyon jó bicikliút-hálózat van kiépítve. Ezen a hétvégén pedig egyedül elutaztam Barcelonába, amit hihetetlenül imádtam.

Száz szónak is egy a vége, nagyon szerencsés vagyok, amiért egy ennyire csodás családot osztott ki nekem az élet, és nagyon köszönöm az Aupairfect au pair ügynökségnek, Katinak, amiért nem hagyta, hogy a kétségeim megfosszanak ettől a hatalmas élménytől. Annának pedig a felbecsülhetetlen támogatását és segítségét köszönöm, amit a váratlan egészségügyi krízisem megkövetelt. Nélkületek most nem lennék itt!