Hoztam nektek egy rövid beszámolót hogy telik az én au pair életem.
Egy hónapja vagyok Spanyolországban Barcelonatól nem messze egy kis falucskában. Elsősorban a nyelvtanulás miatt választottam ezt az országot és amiatt mert jó az idő és érdekelt a spanyol kultúra.
Egy 3 éves kisfiúra kell vigyáznom, eleinte aggódtam mert nem volt még tapasztalatom ilyen fiatal gyerekkel, de szerencsére hamar összecsiszolódtunk, annak ellenére is hogy szinte nulla spanyol nyelvtudással jöttem ki és ugye ő még túl kicsit ahhoz, hogy angolul tudjon kommunikálni, így vannak vicces szituációk de nagyon okos és gyorsan tanul, az agya akár egy szivacs, általában én angolul beszélek hozzá ő pedig spanyolul válaszol, így mind a ketten fejlesztjük a nyelvtudásunk, de azért néha jól jön az online fordító.
A szülőkkel is hasonló a helyzet, nem igazán beszélnek angolul, így eleinte féltem, hogy hogy fogunk kommunikálni, megbeszélni az esetleges problémákat, de szerencsére mindent meg tudtunk eddig oldani, bár néha activityzünk.
A család hihetetlen aranyos, az egesz házat felcímkézték nekem spanyol cédulákkal, hogy mit hogyan mondunk spanyolul, nagyon érdeklődőnek és rengeteg programot szerveztek/nek nekem, így nem igazán unatkozok, sokat túrázunk és mióta itt vagyok egy hegyre is felfutottam, hála az apukának, akinek miután mondtam hogy általában minden nap futok (nem hegyre) elhivott egy közös futásra...Rengeteg új ételt is kipróbáltam, otthon nem ettem se halat se tengeriherkentyűket, de itt úgy voltam kipróbálok mindent, maximum nem fog ízleni, és meglepő hogy most tintahal és a garnélarák függő lettem.
Szabadnapjaim nagy részét azzal töltöm hogy felfedezem Barcelonát, vagy a családdal megyünk közös programokra, túrázni, karaokezni vagy csak a tengerpartra, most pedig épp a közös nyaralási vagyunk egy water parkban.
Nagyon örülök, hogy jelentkeztem az au pair programba, már most hatalmas élmény és kaland. A nyár végén még jelentkezem remélem tökéletes spanyollal.