Au pair élmények sorozatunkban Eszter franciaországi au pair történetét olvashatjátok.

Sziasztok!

Másfél hónapja tartózkodom a fogadócsaládomnál Franciaországban a svájci határon, Genftől 10 percre. Egy 12 éves fiúra kell vigyáznom, aki nagyon szeretetteljes így nem volt nehéz dolgom megszeretni őt, de mint mindenütt az én helyzetem sem volt épp zökkenőmentes. Erre kitérek később, először hadd mutassam be a családot és az itteni körülményeket.

A család a kezdetektől fogva igyekezett a legnagyobb kényelemben részesíteni ugyanis saját autót és telefont kaptam az itt tartózkodásom idejére. A telefont azért tartották fontosnak, mert így nem keletkezik semmiféle költségem, ha internetet akarok használni vagy ha haza szeretnék hívni. Mindemellett kaptam egy csodásan szép szobát, ami igazán a mentsváram tud lenni egy hosszú nap után.

Fontos részlete a helyzetemnek, hogy a család angolul beszélő au pairt keresett, aki nem nagyon beszél franciául, mert szerették volna, ha a fiúk angolul beszél a nyáron. Maguk a szülők nagyon kedvesek, az anyuka a szívén viseli a sorsomat és tényleg mindent megad, amit csak meg lehet. Az apuka nagyon vicces és figyelmes, olyannyira, hogy mikor elfelejtettem az előző este megkészíteni a zabkásámat reggelire ő megcsinálta nekem. (Rövid magyarázat: mivel nyár van nem szeretem melegen a zabkását, ezért az előző este hűtőbe teszem, hogy reggelre megduzzadjon a tejben.)

Egy átlagos napon csak délelőtt vagy délután vagyunk együtt. A nap másik részében Alex a nagyszülőknél tartózkodik. Az együtt töltött idő úgy néz ki, hogy reggel reggelit csinálok neki, elpakolok utána, elmegyünk a parkba vagy játszunk valamit. Angolul nem nagyon beszél jól, de megértjük egymást. Lehet ezt picit sokkoló olvasni, de igazából csak megszokás kérdése volt ez a része az au pairkedésemnek.

Jelenleg Dél-Franciaországban tartózkodunk, az utolsó hetünket töltjük a három hetes nyaralásból a család apartmanjában. El lehet képzelni, hogy mennyi helyet bejártunk ennyi idő alatt. Hál’ Isten ez a család igazán nem az otthonülős kategóriába tartozik és nagyon fontosnak tartják bemutatni nekem a látványosságokat és a helyi ételeket! Ezekért a dolgokért igazán hálás vagyok, mert nem kötelességük ennyi mindennel elhalmozni, de ők mégis ezt teszik.

Sikerült pár barátot is szereznem, a család azt is felajánlotta, hogy nálunk aludhat a barátnőm, így egyszer már pizsi partym is volt! Összeségében nagyon-nagyon örülök, hogy belevágtam ebbe a- számomra- nagy kalandba.

Mindez nem működött volna az Aupairfect csapata, Kati és Anna nélkül! Úgyhogy nagy köszi Nektek! Bátran ajánlom minden új tapasztalatokra vágyó személynek az au pairkedést és az Aupairfect csapatát!