Au pair élmények sorozatunkban Balázs franciaországi au pair történetét olvashatjátok.

Sziasztok!

Nem régen ért véget az egy éves au pair programom, és szeretném megosztani veletek az élményeimet. Tavaly szeptemberében érkeztem meg Franciaországba, Párizs mellé egy kis gyönyörű kertvárosba. Első próbálkozásom au pairként és már is nagy fába vágtam a fejszém, hiszen három kis fiúra kellett vigyáznom. Egy idősebb 7 évesre és egy iker párra akik 3 évesek voltak. Az első egy, másfél hét nagyon stresszes és zsúfolt volt annyi mindent kellett meg tanulni és ugye bár felvenni a családi élet ritmusát.

Ezt leküzdve szépen lassan belerázódtam a hétköznapokba. A szülők nagyon kedvesek, megértőek voltak és mindig segítőkészen álltak hozzám. Így sikerült egy nagyon jó kapcsolatot kiépíteni velük. A gyerekek jól neveltek, nagyon okosak és a beszédkészségük szó szerint lenyűgözött!

Kellett egy kis idő amíg megszokták, hogy velük vagyok és ha nincsenek ott a szülők akkor én vagyok a "főnök". De semmi gond, mindig tudtuk kezelni az ilyen helyzeteket és felnőttként ezt megvitatni, és mindig beláttam, ha nem nekem volt igazam és már ment is tovább minden megszokott kerékvágásban.

Emellett rengeteg szép és kedves pillanatot éltünk meg és nagyon megkedveltük egymást! A gyerekek nagyon a szívemhez nőttek és én is nekik. Rengeteget játszottunk, szórakoztunk, kirándultunk és tanultunk is egyaránt. A szülők mindig magukkal vittek vagy felajánlották bárhova is mentek. Így volt szerencsém rengeteg helyen járni és sok emberrel megismerkedni. A karácsonyomat is velük töltöttem, ami felejthetetlen számomra.

Tehát ahogy telt múlt az idő és egyre jobban megismertük egymást többször felvetődött a kérdés, hogy én mit szeretnék mik a terveim. Szóval elmeséltem, hogy még is miért vágtam bele vagy hogyan is alakult ez az egész így. Végül kilyukadtunk oda, hogy szeretnék itt dolgozni és élni, gyarapítani a tudásom. És itt jött az, amire nem számítottam.

A szülők elkezdtek támogatni és minden tőlük telhetőt megtenni, hogy segítsenek nekem, ami rendkívül szívet melengető és hihetetlen érzés volt! Itt kezdődött az au-pair és fogadócsalád kapcsolat átalakulni egy baráti kapcsolattá. A szülők és a gyerekek számára is egyaránt váltam családtaggá és a család részét képeztem valamilyen formában.

A programom végéhez közeledve és a nagyszülők bevonásával kaptam meg a jó hírt, hogy lenne egy állás ajánlat a számomra, és ha érdekel, akkor tegyek vele egy próbát. Természetesen azonnal rábólintottam és itt fel is gyorsultak az események. A munkába állás egyik feltétele az volt, hogy a lehető leghamarabb kellett elkezdeni hisz munkaerőhiány volt. Ennek eredményeként a családdal közösen meg egyezve (sőt ők voltak, akik abszolút bíztattak) 2 hónappal az au-pair programom befejezése előtt elváltak útjaink és elkezdtem az új életem Franciaország másik felén!

Rengeteg dologról lehetne még írnom, mind jó és mind rossz, ami ki maradt de szerettem volna a lényeget megragadni. Soha nem gondoltam volna hogy ez így fog alakulni és egy "egyszerű" au-pair program milyen lehetőségeket is rejt magában mind addig amíg azt ki nem próbáltam!

Ezúton is szeretnék mindenkit bíztatni aki épp ennek a küszöbén áll, hogy vágjon bele és ne féljen megtenni az első lépést egy felejthetetlen és egy életre szóló élmény szerzéséért! Köszönöm az Aupairfect csapatának hogy segített abban a bizonyos első lépésben!