Au pair vélemények sorozatunkban Laura németországi au pair történetét olvashatjátok.

Sziasztok!

A programomat szeptember elején kezdtem, úgyhogy még egészen új vagyok a dologban, de mégis úgy tűnik mintha már hónapok teltek volna el. Németországban vagyok au pair nem messze Münchentől.

Elég nehéz volt nekem az első hetekben, és még néha most is az, de érzem, hogy minden kezd jobb/könnyebb lenni. Nehéz volt, mert nem beszéltem olyan jól a nyelvet, nehéz volt, mert a gyerekekkel sem tudtam kommunikálni jól, és nem is kedveltek annyira, nehéz volt a honvággyal küzdeni, mikor úgy éreztem semmi nem sikerül. De ezek is elmúlnak egyszer!

Természetesen nem csak ezek a kellemetlen érzések vannak, viszont igen nagy szerepet játszanak/játszottak a napjaimban, és gondolom mások is küzdenek ilyesfajta nehézségekkel, épp ezért gondoltam jól esik majd másoknak is olvasni, (főként azoknak, akik hozzám hasonlóan újak) hogy nincsenek egyedül. De evezzünk is kellemesebb vizekre! A kapcsolatom a gyerekekkel, és a helyem a családba egyre jobban kezd megszilárdulni. A szülőkre egy szavam sem lehet, segítőkészek, kedvesek és nagyon jól kijövünk egymással. Amit a legjobban szeretek a mindennapjainkban, hogy van napirendünk, általában mindent megszervezünk, hogy 3 gyerekkel ne legyen fejetlenség a hétköznapokban sem, illetve a hétvégi kiruccanásainkat.

A családdal nagyon egymásra találtunk, velük együtt én is szeretek kirándulni, programozni, sportolni. Minden hétvégén csinálunk valami izgalmasat, nagyon sok szép helyeket láttam már, amiknek az emlékét senkivel nem cserélném el. Voltam már a nagyvárosban, hegyek között, erdő mélyén, kastélyokban és a tóparton is. Megismertem új embereket, barátkozom a kultúrával és a szokásokkal. És tényleg. Még csak egy hónap telt el.

Kezdek belerázódni az egészbe, ténylegesen megtalálni a helyem itt. Nagyon örülök, hogy úgy döntöttem belevágok az au pair programba, mert örökre szóló élményem lesz. A nehézségeken túl kell esni, van akinek könnyebben indul de van akinek nem. Én az utóbbi kategóriába estem, de ezzel együtt sem vonnám vissza a döntésem.

Szeretek itt lenni, szeretem a nyüzsgést és jó látni, ahogy a gyerekek egyre jobban elfogadnak és szeretnek. Aki az au pair programon gondolkodik, annak csak annyit tudok mondani, hogy vágjon bele! Nincsen veszíteni valód és csak nyerhetsz a dologgal. A nyelvet pedig kitől mástól tanulnád meg jobban mint az anyanyelvűektől?