Au pair történetek sorozatunkban Anita mallorcai au pair történetének második részét olvashatjátok.

Sziasztok!

Jó sok idő eltelt már a hazaérkezésem óta, a kiutazásom óta meg pláne! Viszont így két hónap távlatából is rengeteg minden mondanivalóm van a mallorca-i csodanyaramról, a vizsgaidőszak és a tél közeledtével pedig amúgy sem árt egy kis nosztalgia erről a napsütéses 2,5 hónapról. Röviden és tömören: Életem eddigi legjobb döntése volt, hogy az au pair programba belevágtam!

Úgy érzem, hogy megéltem minden csodás és kevésbé csodás élményt, amit csak meg lehetett. Voltak nagyon jó napjaink a családdal, amikor pörögtek az események, mindenki jó kedvű volt, öröm volt felkelni és lefeküdni egyaránt. De voltak rossz napjaink is, amikor valahogy sehogy nem volt jó semmi. ÉS EZ TÖK NORMÁLIS!

A konfliktusok, a feszültség, a bánat, a "Ne szólj hozzám!" feeling ugyanúgy hozzátartozik minden család életéhez, mint a pozitív érzések. Egy idegen országban, egy másik családban megélni mindezt talán azért nehezebb, mert nem feltétlen tudja az ember, hogy ezeket a negatív érzéseket mennyire fejezheti ki, vagy mennyire tudja kifejezni a környezete felé. Az én tapasztalatom szerint ezek a kérdések megválaszolják önmagukat néhány hét együttélés után.

 Volt, hogy nagyon utolért a magány érzése. Mikor már megszoktam az új környezetet, a szokásokat, a nyelvet, hirtelen rájöttem, hogy nagyon mesze vagyok az otthonomtól. És, hogy még milyen sokáig nem leszek otthon. Hiányzott a családom, a barátaim, a nyelv, az otthon légköre és a LEVES! Ezek nehéz napok voltak, épp a programom közepe-táján, de ezek teljesen normális érzések. Ráadásul van ebből az érzésből kiút!

Számomra a gyógyír a sziget felfedezése volt. Sok hétvégét töltöttem a családdal a hajójukon (a horkolós host-apukám miatt mindig hálózsákban aludtam a hajó elején levő ágyon a szabad ég alatt, ami a legjobb kinti élményeim közé tartozik), de szinte minden második hétvégémet a családtól távol töltöttem: ráböktem Mallorca térképén egy pontra, hogy "Na, holnap ide fogok elmenni és kész!"

Becsomagoltam a hátizsákomba a szokásos túlélőkészletemet, és mentem a fejem után. Számos olyan élményre tettem szert, amibe nem botlottam volna bele, ha mindig lett volna velem valaki: legyen az egy szép sétálóutca, egy ingyenes koncert, egy kedves bácsi a szomszéd vacsoraasztalnál, random új barátok vagy a világ legfinomabb almás-tonhalas szendvicse.

Az "Aupairs in Mallorca" Whatsapp és Facebook csoportokban minden nap pörgött az élet, hogy ki-hol-mikor akar találkozni, vacsizni, kirándulni, vagy épp a tengerparton pihenni, így lehetőség mindig van arra, hogy új emberekkel ismerkedjünk meg. Ezekbe a csoportokba mindenképp érdemes bejelentkezni már indulás előtt is! Ezek a fő barátszerzős platformok.

A kisvárosban, ahol én laktam a családommal, sajnos nem voltak más au pair-ek, így ha emberekkel akartam találkozni, akkor be kellett mennem a fővárosba. Hozzátenném, hogy nem találkoztam két egyforma nemzetiségű aupair-rel odakint; szereztem holland, dán, cseh, német, spanyol és osztrák barátot is, ja, meg egy magyart is. És ez még nem is a teljes felhozatal.

Az utazás, mint olyan, terápiás jelleggel is bír. Én a lehető legjobbkor utaztam ki, amikor a legnagyobb szükségem volt a környezetváltozásra, az új élményekre, hogy csak a jelennel tudjak foglalkozni. Mert az biztos, hogy az au pair-élet jó darabig leköti az ember minden figyelmét. Az otthon hagyott problémákra egyszerűen nem marad idő és energia, mert új gondolatok és teljesítendő feladatok veszik át a helyüket. Nekem eltelt bő 1 hónap, mire elkezdtem újra az otthoni dolgokkal foglalkozni, és 2000 km távlatából egészen máshogy látja az ember ugyanazokat a problémákat.

Nagyon szerencsés vagyok/voltam a host-családom miatt, aminek már az első percében a teljes értékű tagja, az "hija mayor" voltam, amint átléptem a házuk küszöbét. Semmiben nem szenvedtem hiányt a kint létem alatt, nagylelkűségük pedig a "rendes" családom nyaralásával kapcsolatban nyert teljes bizonyosságot: ugyanis, mikor meséltem nekik, hogy anyukámék Mallorcára fognak jönni nyaralni, hogy meglátogassanak, nem csak a kihasználatlan lakásukat és autójukat bocsátották a rendelkezésükre, de még "szabadságot" is kaptam a nyaralás teljes időtartamára! (Ez számukra teljesen nyilvánvaló volt, szinte kirugdostak a házból.) Így 10 csodás napot tölthettem a szüleimmel és a testvéremmel, ami alatt keresztbe-kasul bejártuk a szigetet. Volt 2 közös vacsoránk is a farmon, ahol a két családom tagjai megismerhették egymást.

Én a gyerekekhez egész nyáron angolul beszéltem, néztünk csomó angol nyelvű mesét és játékokkal játszottunk angolul, ami a program végére szépen meghozta a gyümölcsét: fordítózni már szinte alig kellett, csak 1-1 szót, vagy ha valami nagyon fontosat akartunk mondani egymásnak, valamint megjött a gyerekek bátorsága ahhoz, hogy próbálják a nyelvet használni. Nyilván sokszor nem volt tökéletesen hibátlan az, amit mondtak, de hatalmas sikernek éltem meg ezt az áttörést.

Köszönök mindent Katinak és Annának az Aupairfect Au pair ügynökségnek!