For aupairs

Aupairfect blog

Anita au pair programja Mallorcán 2021

Au pair történetek sorozatunkban Anita mallorcai au pair történetének második részét olvashatjátok.

Sziasztok!

Jó sok idő eltelt már a hazaérkezésem óta, a kiutazásom óta meg pláne! Viszont így két hónap távlatából is rengeteg minden mondanivalóm van a mallorca-i csodanyaramról, a vizsgaidőszak és a tél közeledtével pedig amúgy sem árt egy kis nosztalgia erről a napsütéses 2,5 hónapról. Röviden és tömören: Életem eddigi legjobb döntése volt, hogy az au pair programba belevágtam!

Úgy érzem, hogy megéltem minden csodás és kevésbé csodás élményt, amit csak meg lehetett. Voltak nagyon jó napjaink a családdal, amikor pörögtek az események, mindenki jó kedvű volt, öröm volt felkelni és lefeküdni egyaránt. De voltak rossz napjaink is, amikor valahogy sehogy nem volt jó semmi. ÉS EZ TÖK NORMÁLIS!

A konfliktusok, a feszültség, a bánat, a "Ne szólj hozzám!" feeling ugyanúgy hozzátartozik minden család életéhez, mint a pozitív érzések. Egy idegen országban, egy másik családban megélni mindezt talán azért nehezebb, mert nem feltétlen tudja az ember, hogy ezeket a negatív érzéseket mennyire fejezheti ki, vagy mennyire tudja kifejezni a környezete felé. Az én tapasztalatom szerint ezek a kérdések megválaszolják önmagukat néhány hét együttélés után.

 Volt, hogy nagyon utolért a magány érzése. Mikor már megszoktam az új környezetet, a szokásokat, a nyelvet, hirtelen rájöttem, hogy nagyon mesze vagyok az otthonomtól. És, hogy még milyen sokáig nem leszek otthon. Hiányzott a családom, a barátaim, a nyelv, az otthon légköre és a LEVES! Ezek nehéz napok voltak, épp a programom közepe-táján, de ezek teljesen normális érzések. Ráadásul van ebből az érzésből kiút!

Számomra a gyógyír a sziget felfedezése volt. Sok hétvégét töltöttem a családdal a hajójukon (a horkolós host-apukám miatt mindig hálózsákban aludtam a hajó elején levő ágyon a szabad ég alatt, ami a legjobb kinti élményeim közé tartozik), de szinte minden második hétvégémet a családtól távol töltöttem: ráböktem Mallorca térképén egy pontra, hogy "Na, holnap ide fogok elmenni és kész!"

Becsomagoltam a hátizsákomba a szokásos túlélőkészletemet, és mentem a fejem után. Számos olyan élményre tettem szert, amibe nem botlottam volna bele, ha mindig lett volna velem valaki: legyen az egy szép sétálóutca, egy ingyenes koncert, egy kedves bácsi a szomszéd vacsoraasztalnál, random új barátok vagy a világ legfinomabb almás-tonhalas szendvicse.

Az "Aupairs in Mallorca" Whatsapp és Facebook csoportokban minden nap pörgött az élet, hogy ki-hol-mikor akar találkozni, vacsizni, kirándulni, vagy épp a tengerparton pihenni, így lehetőség mindig van arra, hogy új emberekkel ismerkedjünk meg. Ezekbe a csoportokba mindenképp érdemes bejelentkezni már indulás előtt is! Ezek a fő barátszerzős platformok.

A kisvárosban, ahol én laktam a családommal, sajnos nem voltak más au pair-ek, így ha emberekkel akartam találkozni, akkor be kellett mennem a fővárosba. Hozzátenném, hogy nem találkoztam két egyforma nemzetiségű aupair-rel odakint; szereztem holland, dán, cseh, német, spanyol és osztrák barátot is, ja, meg egy magyart is. És ez még nem is a teljes felhozatal.

Az utazás, mint olyan, terápiás jelleggel is bír. Én a lehető legjobbkor utaztam ki, amikor a legnagyobb szükségem volt a környezetváltozásra, az új élményekre, hogy csak a jelennel tudjak foglalkozni. Mert az biztos, hogy az au pair-élet jó darabig leköti az ember minden figyelmét. Az otthon hagyott problémákra egyszerűen nem marad idő és energia, mert új gondolatok és teljesítendő feladatok veszik át a helyüket. Nekem eltelt bő 1 hónap, mire elkezdtem újra az otthoni dolgokkal foglalkozni, és 2000 km távlatából egészen máshogy látja az ember ugyanazokat a problémákat.

Nagyon szerencsés vagyok/voltam a host-családom miatt, aminek már az első percében a teljes értékű tagja, az "hija mayor" voltam, amint átléptem a házuk küszöbét. Semmiben nem szenvedtem hiányt a kint létem alatt, nagylelkűségük pedig a "rendes" családom nyaralásával kapcsolatban nyert teljes bizonyosságot: ugyanis, mikor meséltem nekik, hogy anyukámék Mallorcára fognak jönni nyaralni, hogy meglátogassanak, nem csak a kihasználatlan lakásukat és autójukat bocsátották a rendelkezésükre, de még "szabadságot" is kaptam a nyaralás teljes időtartamára! (Ez számukra teljesen nyilvánvaló volt, szinte kirugdostak a házból.) Így 10 csodás napot tölthettem a szüleimmel és a testvéremmel, ami alatt keresztbe-kasul bejártuk a szigetet. Volt 2 közös vacsoránk is a farmon, ahol a két családom tagjai megismerhették egymást.

Én a gyerekekhez egész nyáron angolul beszéltem, néztünk csomó angol nyelvű mesét és játékokkal játszottunk angolul, ami a program végére szépen meghozta a gyümölcsét: fordítózni már szinte alig kellett, csak 1-1 szót, vagy ha valami nagyon fontosat akartunk mondani egymásnak, valamint megjött a gyerekek bátorsága ahhoz, hogy próbálják a nyelvet használni. Nyilván sokszor nem volt tökéletesen hibátlan az, amit mondtak, de hatalmas sikernek éltem meg ezt az áttörést.

Köszönök mindent Katinak és Annának az Aupairfect Au pair ügynökségnek!

Kapcsolat

NAGYON JÓ ÉRZÉS VOLT TALÁLKOZNI A CSALÁDDAL A REPÜLŐTÉREN!
MÁR AZ ELSŐ PILLANATBAN ÚGY ÉREZTEM, HAZAJÖTTEM!


 

JELENTKEZZ MOST, UTAZZ HAMAROSAN...