Két kisgyerekre vigyáztam, egy tíz éves kisfiúra és egy hatéves kislányra. A családdal volt egy megállapodásunk, hogy ők spanyolul tanítanak én meg a gyerekeket angolul, amivel az elején akadtak problémák, hiszen annyira nem beszélnek angolul, így mindig mindent két nyelven kellett elismételnem, de a végére kialakult, hogy mégis hogyan lehet ezt megoldani.

Nagyon eleven gyerekek voltak, és voltak nehézségeink, de összességében hihetetlenül aranyos gyerekek, mindig csak azt mondogattam magamnak, lehetne ennél rosszabb. A szülőkkel az első perctől kezdve nagyon jó kapcsolatot ápoltam, elképesztően kedves emberek, mindig figyeltek rá, hogy jól érezzem magam azt egyem, amit szeretnék, legyen időm saját magamra.

A családom Magyarországról, az ott töltött időm utolsó két hetében tervezett egy nyaralást Spanyolországba, közel hozzám. Szóltam erről a fogadó családomnak, de nem azért mert ők ki akarnak engem húzni a munkából, hanem csak hogyha dolgoztam akkor a délutánt velük tölteném, és erre a család azt válaszolta, hogy „Blanka, hányszor van, hogy a családod itt van Spanyolországban?”.

Úgyhogy megbeszéltük, és az lett a vége, hogy mivel ők is szabadságon voltak, tudtak a gyerekkel lenni, megengedték, hogy ott aludjak még azt is felajánlották, hogy az öcsém az én szobámba aludjon velem, mert az úgy olcsóbb nekünk. Így is lett, az apukával mentem ki családom elé a reptérre, és azt a napot a két család együtt töltötte.

Készítettek nekünk Tortilla de patatast ami egy híres spanyol étel, vendégül láttak a családom, az öcsém eljátszott a gyerekkel habár egy nyelvet nem tudtak beszélni. Szóval tényleg nagyon rendes volt családtól, hogy ezt fel ajánlották és így is történt. Mi is szerettünk volna Gulyást palacsintával készíteni nekik, de a sok program között nem találtunk olyan időpontot, ami mindkét családnak jó lett volna.

Az első pár napban, hétben a nyelvhasználat fárasztó volt, soha nem gondoltam volna, hogy így ellehet fáradni. Valamint, kellett egy pár nap amíg hozzá szoktam, hogy hol vagyok, és tényleg ott vagyok, au pairként megtanultam kezelni a honvágyat, úgy gondolom rengeteget fejlődtem az au pair program alatti két hónapban.

Szerencsére nem zártak be minket a covid miatt, volt egy ilyen félelmünk a családdal, hiszen nagyon sok fertőzési számok voltak nyáron, de csak maszk használat volt, igaz szociális életem nem úgy éltem ahogy elképzeltem, viszont sok au pairrel találkoztam különböző országokból, ami nagyon jót tett, kit tudunk beszélni mindent azzal kapcsolatba milyen au pairnek lenni.