Au pair vélemények sorozatunkban Jázmin spanyolországi au pair történetét olvashatjátok.

Sziasztok!

Jázmin vagyok, 18 éves, és tavaly érettségiztem. 15 éves koromban találkoztam először az au pair program fogalmával, és már akkor tudtam, hogy ez egy kihagyhatatlan lehetőség, muszáj élnem vele!

Eredetileg úgy terveztem, hogy nyári programra megyek, majd szeptembertől már egyetemen kezdek, de több okból is el kellett engednem ezt a gondolatot, és jelentkeztem long-term programra. Hosszas egyeztetés után Spanyolországra esett a választás, ahová szeptember 18-án érkeztem. Egy kis faluban vagyok Madridtól másfél órára, és Segoviától 20 percre.

Segoviába járok spanyol órákra, ritka gyönyörű egy város! Gondolom nem lepődtök meg, ha azt mondom, hogy minden új volt számomra kiérkezésemkor. Nagyon ijesztő volt az első pár nap emiatt, de az anyuka nagyon megértő, korábban ő is volt au pair. Egy egyedülálló anyukával, és a 9 éves fiával, Nicoval élek. A fogadó anyukával rögtön megtaláltam a közös hangot, nagyon sok mindenben hasonlítunk. A kis Nico most kezdi élni a tini korszakát, szóval nem kell túl sokat vigyázni rá, sokat bandázik az osztálytársaival. Vele eleinte nehéz dolgom volt, mivel elsőre nagyon visszahúzódó volt, és még csak nem is beszél angolul. Érteni viszont érti amit mondok, többnyire legalábbis.

Ami a nyelviskolát illeti, hihetetlenül kedvesek az osztálytársaim. Amikor nehezebb napom van, vagy épp elkap a honvágy érzése, azzal vigasztalom magam, hogy délután nyelvsuli lesz. Elképesztően vidám az egész csoport, mindig boldogabban jövök ki óráról, mint ahogy bementem. Persze nem csak nevetni járok oda, sokat is fejlődött a spanyol tudásom is. Azt fontos tudni, hogy nulla spanyol tudással jöttem ki. Eredetileg angol nyelvű országba szerettem volna menni, de a brexit kesztülhúzta a számításaimat. Ami külön tetszik a nyelviskolában, hogy nagyon beszéd-orientált. Már egy kávézóban is egész jól elvagyok angol használata nélkül is.

Az összes barátom Madridban van, ami sokszor nagy nehézséget okoz, hiszen nekem csak hétvégén van alkalmam bemenni, és akkor is csak korlátozott ideig, a buszok miatt. Mindegyikőjüket a madridi au pair whatsapp csoportban ismertem meg, ahova az ügynökség hívott meg. Hihetetlenül kedves mindenki, lett is egy jól összeszokott bandánk, öröm felfedezni velük a várost!

Egyik amerikai lánnyal például egy hosszú hétvégén elutaztunk San-Sebastiánba, ami életem legszebb 3 napos kirándulása volt, még úgy is, hogy összesen 14 órát vonatoztunk. A családdal a környező falucskákat néztük meg. Szerencsémre a fogadó anyukám bátyja idegenvezető, ezért szabad délelőttjeimen ő is elvitt engem pár helyre, például Avilába, vagy La Granja-ba. A családdal mindig együtt vacsizunk, amit nagyon szeretek. Bár eleinte furcsa volt, hogy milyen későn falatoznak a spanyolok.

Egy átlagos napom úgy néz ki, hogy reggel 8 körül kell a fiúcskát kikísérnem iskolabuszra, majd a délelőttjeim többnyire szabadok, délután van rám főleg szükség. Nicora kell vigyáznom, esetleg edzésre vinnem gyalog, vagy, ha épp nincs rám szükség elmehetek spanyolra. Szinte mindig én mosogatok el közös étkezések után, de a többi házimunkát felváltva csináljuk anyukával. Aki, amit észrevesz, azt megcsinálja. Van egy nagyon beles kutya is, Cantón, egyből nagy spanom lett az uraság. Őt kell naponta sétálni vinnem, ami általában napom fénypontja, hiszen gyönyörű erdők vannak 5 percre a háztól!

Mindenkinek csak ajánlani tudom az au pair programot, hiszen a nyelvgyakorláson túl fantasztikus baráti és emberi kapcsolatokat köszönhetek ennek a programnak. Köszönök mindent Katinak és Annának az Aupairfect Au pair ügynökségnek!