Au pair történetek sorozatunkban Regina németországi au pair történetét olvashatjátok.

Sziasztok!

Regina vagyok és az au pair programom a vége felé közeledik, ezért gondoltam lezárás képen írok még néhány fontos dolgot..

Nem akarok sokat írni, mert magamból kiindulva - én a hosszú bejegyzéseket nem tudom végigolvasni. Amit a legfontosabbnak tartok leírni, hogy rengeteget fejlődtem ez idő alatt nyelvileg és személyiségben is. Már 9 hónapja vagyok egy német családnál Frankfurtban.

Szerintem azt, - hogy nyelvileg mekkora élmény tud lenni, mikor azt amit az iskolában nagy nehezen bemagolunk, itt pedig anyanyelvűektől hallhatod és egy-egy szó a szituációval és az élményekkel együtt az emlékeidbe ég - nem kell magyaráznom.

Viszont azt, hogy milyen pozitív változások történtek velem fejben, személyiségben, azt nehezebb szavakba önteni.  Mikor kijöttem Németországba, tipikusan az a naiv fiatal lány voltam, aki mindenkiben csak a jót látja és, ha valaki csak csúnyán néz rá, elsírja magát.

Rengeteg olyan helyzetbe kerültem, nem csak a fogadó családommal szemben, hogy ki kellett állnom magamért, tudnom kellett kijelölni a határaimat, egyedül megoldani helyzeteket és megélni az ezzel járó szabadságot. Nem mondom, ezek sokszor nem voltak egyszerű helyzetek, de bármelyikre visszagondolok, jó érzés tölt el és büszke vagyok magamra, hogy "ezt is megoldottam", sokkal erősebb vagyok ezek által.

És akkor, hogy reprezentáljam ezeket az élményeket, amelyektől az életem végre izgalmakkal teli lett, csatoltam néhány fotót. A nyelvi fejlődés eredményeképp kaptam egy állást már januártól a szülővárosomban a Deutsche Telekom Magentánál. Felejthetetlen élményekkel gazdagodtam az au pair programnak köszönhetően!