Sziasztok Au Pairek és leendő Au Pairek!

Kudlák Edinának hívnak, 24 éves vagyok. Békéscsabán irodavezetőként és röplabda edzőként dolgoztam ’majd 5 éven keresztül. Csodás évek voltak ezek, de a harmonikus, vidám, dolgos napokat átvette a mindennapi stressz, nyomás, így eljött a váltás ideje.

Régi vágyam volt az, hogy Németországban élhessek, de mivel a nyelvet nem beszéltem, csak angolul tanultam, jól meg kellett gondolnom, hogy hogyan jöjjek ki. Gondolkodtam gyári munkán, konyhai kisegítőn, de nekem nagyon fontos volt az, hogy minél gyorsabban meg tudjak tanulni németül és beláttam, hogy ez a 12 órás műszakok mellett nem menne.

Egyik ismerősömmel beszéltem erről és mondta, hogy ő gondolkodott az Au Pairkedésen, sőt, talált is nagyon szimpatikus ügynökséget, így az ő javaslatára kerestem rá az Aupairfect oldalra a Facebookon. A bejegyzéseket olvasva tudtam, hogy ez az au pair program az, amire nekem most szükségem van. Utazás, tanulás, új kapcsolatok, gyerekek. Ezek a dolgok kezdtek el kialakulni bennem a programmal kapcsolatban, ezek lebegtek a szemem előtt.

Kati és Anna hamar (1 hónapon belül) megtalálták nekem a legjobb megoldást a nyelvtudás hiányosságával együtt. Így költöztem 2021. október 31-én Németország nyugati részére, Sinzigbe. Reginát decemberben ismertem meg, Ő szintén az Aupairfecten keresztül jött ki Németországba. Neki panaszkodtam arról, hogy nem érzem jól magam a családdal, meséltem a mindennapokról és egyből rávilágított arra, hogy ez nem normális, vegyem fel a kapcsolatot az ügynökséggel.

Kati és Anna nagyon támogatóak voltak, mindenben segítettek, de végül a családcsere opció mellett döntöttünk, így január 5-én elkészült a felmondás és indulhatott újra a családkeresés. Kevesebb, mint 2 héten belül megvolt a meghívóm az új családhoz. Azt hiszem, itt ki kell emelnem azt, hogy milyen fontos ez a fajta háttértámogatás, az ügynökség munkája. Rengeteg ingyenes Facebook csoport és egyéb Au Pair közvetítő oldal van, de senkinek nem ajánlom, hogy ilyenen keresztül induljon el, válasszon családot! Mielőtt elindultam, én sem gondoltam, hogy 2 hónap után ettől a családtól menni akarok, mert rosszul érzem magam.

Jelenleg Németország keleti részén élek, Chemnitzben. Ennél a családnál minden más, kivéve, hogy itt is 3 fiúra vigyázok. Az anyuka és az apuka is az elejétől kezdve figyelnek arra, hogy jól érezzem magam, rendben legyenek a kötelező hivatali ügyeim (bejelentés, egészségbiztosítás, stb.), tiszteletben tartják a szabadidőmet, támogatják a nyelvtanulásomat, mindig érdeklődnek, hogy hogy haladok persze jópofán és nem számon kérően.

Az anyuka sokat segített abban, hogy megmutatta mit szeretnek a gyerekek játszani, bevezetett a rendszerezett, jól működő családi életükbe, időt és energiát szánt a beilleszkedésemre. A család figyel arra, hogy tartalmas, minőségi időt töltsenek egymással. Szeretnek hétvégente az időjárásnak és a gyerekek igényeinek megfelelő programokat szervezni, amire engem is mindig meginvitálnak. Sokat járunk a helyi állatkertbe, botanikus kertbe, múzeumokba, várakhoz, kastélyokhoz és a család barátaihoz, rokonaikhoz. A gyerekeket nagyon szeretem, sokszor a szabadnapjaimon is szívesen, önszántamból játszok velük.

A család segítségével választottam magántanárt, de bízom abban, hogy tavasszal ismét kinyitnak a nyelvsulik és személyesen részt vehetek egy kurzuson. A legjobb és legintenzívebb nyelvsuli az az 1 hét volt számomra, amikor elvittek magukkal a nagyszülőkhöz. A nagymama végig figyelt arra, hogy szépen, lassan beszéljen hozzám, hogy értsem, amit mond. Szuper érzés volt látni, hogy pár hét után mennyit fejlődtem és tőle is sokat tanulhattam.