Au pair vélemények sorozatunkban Juli németországi történetét olvashatjátok.

Sziasztok!

Juli vagyok, 20 éves és 2 hónapja érkeztem Németországba. Májusban érettségiztem, és még az egyetem előtt szerettem volna világot látni, megismerni egy másik kultúrát. Fontos volt számomra a tapasztalatgyűjtés és szerettem volna a német nyelvtudásomat is fejleszteni, ezért is esett a választásom az au pair programra.

Szeptemberben először München mellé érkeztem, ahol a család nyaralt. Itt 3 hetet töltöttünk a családdal, eközben el tudtam menni az Oktoberfestre, ami egy nagy élmény volt számomra! Két kisfiúra kell vigyáznom, mindketten 4 évesek, ikrek. A fogadó család nagyon segítőkész volt főleg ebben a 3 hétben, mert a gyerekek ez idő alatt nem jártak oviba és egész nap kellett rájuk vigyázni.

Szeptember végén érkeztem velük Berlinbe, ahol közel a városhoz, egy lakásban lakunk. Berlinben már a második héttől kezdve elkezdtem nyelviskolába járni, ami azóta is nagyon jól megy és szeretem. Nehéz volt barátokat szereznem itt, mert a csoporttársaim sokkal idősebbek nálam (35-40 körüliek). Október közepétől már sok barátom lett, akik szerencsémre a közelemben is laknak. Eljárunk múzeumokba, szórakozni és várost nézni. Amikor még csodaszép idő volt, sokszor kiültünk egy parkba piknikezni, grillezni.

A fogadó családom kedvessége miatt meg tudott látogatni a barátom Magyarországról, ezért pár napot vele is tudtam várost nézni. Berlint egyedül is felfedeztem/felfedezem (berlini fal, TV torony, Brandenburgi kapu stb.), de olyan sok a látnivaló, hogy szerintem még több hónap lesz mire majdnem minden fontos helyen járni fogok.

A gyerekekkel majdnem teljesen németül beszélek már, a szülőkkel a fontos dolgokról angolul, de németül is próbálkozok. A hétvégék nem szoktak fixek lenni, ezért nehéz is terveznem egy picit. Van amikor egész napos programot csinálunk, akkor egész nap velük vagyok. Sajnos nem engednek vezetni és fuvarozni a gyerekeket, ezért, ha egyedül vagyok, akkor nem tudok annyira elmenni egy játszótérre az egyik gyerekkel. A napi rutinomhoz hozzátartozik, hogy a kutyust elvigyem napi kétszer-háromszor sétálni.

A születésnapomat is itt töltöttem és a fogadócsaládom sok ajándékkal, tortával és lufikkal lepett meg, ami nagyon jól esett! Az anyukával az elején döcögősen indult a kapcsolatunk, de mostanra már sokkal jóba lettünk. A gyerekekkel is jó a kapcsolatom, szeretem, hogy sokat beszélgetnek velem a játékukról vagy, hogy mi történt az oviban aznap.

Nagyon köszönöm Katinak és Annának ezt a lehetőséget és, hogy mindig számíthatok a segítségükre! Egyik legjobb döntésem volt, hogy az au pair programot választottam. Segített kilépni a komfortzónámból és olyan kihívások elé állítani, amit eddig nem gondoltam volna, hogy egyedül is meg tudok oldani.