Miután befejeztem az egyetemet úgy éreztem, hogy szeretnék valami újat kipróbálni mielőtt belépek a mókuskerékbe és szerettem volna kilépni egy kicsit a komfortzónámból, de mégis maradni annál, amit szívesen csinálok, azaz gyerekekkel vagyok. Így esett a választás ennek a kettőnek a tökéletes találkozására az  au pair programra.

Szerencsére rátaláltam Katira és Annára így az egésznek a leszervezése nagyon gyorsan lezajlott és ki is költözhettem szeptemberben a fogadócsaládomhoz. A család félig magyar, félig német ezért a gyerekekkel többségében magyarul beszélek, az apukával pedig németül. Három fiúra vigyázok, a legidősebb 6 éves, ő most kezdte el az iskolát, a középső 3 éves vele most kezdtük szeptemberben az óvodát és a legfiatalabb 1,5 éves, ő velem van otthon.

A programom első két hónapja ennek a sok változásnak a megszokásáról szólt leginkább, mert ez nem csak a gyerekek életében volt nagy változás, hanem a szülőkében is és azt gondolom, hogy most kezdenek ehhez hozzászokni. A gyerekekkel jó a viszonyom, én a legtöbb időt a két kisebb gyerkőccel töltöm. Sokat vagyok a családdal, mert a szülők nagyon elfoglaltak, de lassan kezdem látni, hogy hogyan alakul a szabadidőm.

Szerencsére novemberben el tudtam kezdeni a nyelviskolát is és így új embereket tudok megismerni. Heti kétszer járok nyelviskolába és nagyon élvezem, nagyon vártam, hogy elkezdjem és most, hogy már van tapasztalatom elmondhatom, hogy nagyon hasznos. Sajnos még barátságok még nem szövődtek, de majd biztosan annak is eljön az ideje. A szabadnapokon város felfedezésre szoktam indulni, gyönyörű a város és a környéke, van bőven mit megnézni.

Egyik hétévégén a családdal is elmentünk egy parkba sétálni, az is nagyon szép volt és a gyerekek is élvezték, de sajnos ők idő hiányában annyi programot nem szerveznek. Én igyekszem a picikkel minél több játszóteret felfedezni, illetve jó sétáló helyeket találni, mert azt ők is nagyon élvezik.