Sziasztok!

Kitti vagyok 21 éves. Mindig is szerettem a gyerekeket, az angol nyelvet pedig még jobban szerettem volna elsajátítani. Így jött az, hogy akkor próbáljuk ki az, au pair programot. USA túl nagy ugrás lett volna, Angliába a Brexit miatt nem tudtam menni, így maradt Írország.

Július elején költöztem Wexfordba. Azóta itt élem a minden napjaimat. Nagyon hálás vagyok a host családomnak. Itt négy gyerkőc van, akik 9, 10, 13, 14 évesek a gyerekek.

A két kicsivel a kapcsolatom szorosabb, velük többet vagyok. Minden reggel együtt készülünk a sulira, segítenek nekem az ebédjük elkészítésében, kártyázunk, játszunk, együtt tanulunk.

A nagyokkal reggel egy 10 percre, majd csak este felé találkozom. Nyáron megismerkedtem au pairekkel akkor még csak hárman voltunk a csoportba. Azóta tizennégyen vagyunk.

Mindenki megkérdezte, hogy bevehetnénk-e a csoportba, akit ismer a saját városából/falujából. Így gyarapodtunk egyre jobban: spanyolok, franciák, németek. Szinte minden hétvégén megyünk valahová a lányokkal, nemrég voltunk Corkba, Dublinba. Valmaikor csak Wexford utcáin nézelődünk, a sétáló utcában. Bakancslistát készítettünk, hogy hová fogunk még ellátogatni. Jövőre megyünk Angliába hétvégre, Skóciát is bejárjuk.

Bárki, aki gondolkodik, hogy au pair szeretne lenni, még ha fél is vágjon bele az au pair programba! Mert egy olyan élményt tapasztal meg, amit otthon nem biztos. Teljesen más szemléletet kap az életről, hogy nem feltétlenül minden rossz. Olyan fordulatokat hoz az élet, amire nem is számítunk…