Sziasztok!

Annának hívnak, 28 éves vagyok. Kicsit későn vágtam bele ebbe a programba, de nagyon örülök annak, hogy megragadtam ezt a lehetőséget. Magyarországon testnevelőként dolgoztam, szerettem a munkám, de mindig is foglalkoztatott az au pairkedés gondolata, így szeptemberben belevágtam.

3 hónapja vagyok Írországban. Két kis életrevaló gyerkőcre, egy 5 éves kisfiúra és egy 3 éves kislányra vigyázok. Igyekszem a legtöbbet kihozni a programból. Először a helyi városi életbe szeretnék beilleszkedni, kicsit későbbre tervezem a nagyobb kirándulásokat.

Minden vasárnap járok gyülekezetbe, ami keresztényként nagyon fontos számomra. Elkezdtem egy nyelviskolát, beiratkoztam a helyi könyvtárba, valamint felvettem a kapcsolatot itteni au pairekkel. A helyi kosárlabda csapathoz ebben a hónapban csatlakoztam, és ha minden jól alakul, akkor az ír kosárlabda bajnokságban (division 1) is szerepelhetek, aminek nagyon örülök.

Szerencsés vagyok, mert a családnak van egy plusz autója, amit használhatok. Az elején csak velük vezethettem, sokat gyakoroltunk, hogy belerázódjak a baloldali közlekedésbe. Egész hamar belejöttem, így már minden nap én megyek a gyerekekért az iskolába és egyre többször saját célra is használhatom az autót, ami nagyon nagy könnyebbség, mert egy kicsit távolabb lakunk a várostól.

Hála Istennek egyre több ismerősöm, barátom van itt. Ebben sokat segít nekem a gyülekezet, ahova járok. Nagyon jó érzés egy helyi közösséghez tartozni, ahol mindig új embereket ismerhetek meg. Volt olyan alkalom is, amikor egy random idegennel fedeztem fel a várost, akit egy helyi piacon ismertem meg.

Igazából ez adja a varázsát ennek az au pair programnak. Rá vagy kényszerítve arra, hogy kilépj komfortzónádból, kezdeményezz, így azt kell, hogy mondjam, nemcsak az angoltudásom fejlődött ez idő alatt, de a személyiségfejlődésemhez is rengeteget adott már ez a három hónap! Mindenkinek ajánlom, hogy vágjon bele az au pair programba!