Sziasztok!

Anna vagyok, 9 hónapja élek Írországban, így lassan véget ér az Aupair program számomra. 

Az élményeimről szeretnék egy kis ízelítőt adni nektek. Amint már korábbi posztomban említettem, én az első pár hónapot kicsit nehezebben éltem meg, de nagyon örülök annak, hogy nem adtam fel, hanem folytattam ezt a kalandot. Megérte! 

Otthon sokszor elkényelmesedik az ember, legalábbis én így voltam, eléggé nehezen nyitottam az új felé. Rá kellett jönnöm arra, hogy ezen változtatnom kell, így jött az Aupair program gondolata. Klisé ugyan, de rendesen kiléptem a komfortzónámból. 

Már a programom elején beiratkoztam egy nyelvsuliba, felvettem a kapcsolatot aupairekkel, elkezdtem rendszeresen járni egy helyi gyülekezetbe és csatlakoztam egy kosárlabda csapathoz. A helyi klub leigazolt, így a Limerick Celtics játékosa lettem.  Minden lehetőséget megragadtam, hogy beilleszkedjek az itteni életbe. Több társaságban is mozogtam, így sok új emberrel tudtam találkozni. 

A host családommal szerencsére jó a kapcsolatom, a gyerekekkel nagyon jól kijövök. Élvezem azt, hogy már ismerem a család ritmusát, a szokásaikat, a munka nem okoz nehézséget számomra.

A családnak van egy plusz autója, amit rendszeresen használhatok saját célra is, így már nagyon belejöttem a baloldali közlekedésbe. Annyira, hogy most májusban, bevállaltam egy 4 napos road trip-pet is, lakókocsival. 

Az angol tudásom sokat fejlődött a 9 hónap alatt, rengeteget számít az anyanyelvi környezet. Az egyik legfőbb célom volt a nyelvtudásom fejlesztése, de ez a program ennél sokkal többet adott. 

Nagyszerű embereket ismerhettem meg, szép helyeken jártam, sokkal nyitottam és magabiztosabb lettem az életem számos területén az au pair program alatt. 

Köszönöm Katinak, Annának, Fanninak, akik ezt az au pair programot lehetővé tették számomra! Hálás vagyok!