Sziasztok!

Laura vagyok és nagyjából 3 hónapja élek Spanyolországban, Andalúziában. Egy kis tengerparti városban, El puerto de Santa Maria-ban.

Az au pair programról először kb. 3 éve hallottam és már akkor is tetszett, de a végleges elhatározást, hogy belevágok ebbe a kalandba csak az érettségi után hoztam meg. Nem voltam biztos az általam választott egyetemben és semmi határozott elképzelésem sem volt hogy mit szeretnék tanulni, így ezt egy nagyon jó lehetőségnek láttam.

A fogadócsaládomat elég hamar megtaláltam Fanni és Kati segítségével. Egy nagyon kedves és fogadó családot sikerült választanom. A kapcsolatunk igazán családias az elejétől kezdve.

Egy 4 és egy 7 éves “kistesóm” van, akik nagyon aranyosak. Rendkívül jó gyerekek, de persze vannak nehezebb napok velük, de mindig túljutunk rajtuk együtt. Az első naptól kezdve úgy tekintenek rám mintha családtag lennék, mindig hívnak a közös ebédekre, vacsorákra és ez nagyon sokat segített a beilleszkedésben.

A spanyol nyelvet elég alapszinten beszélem még, ami olykor olykor okoz nehézséget, de szerencsére a szülők beszélnek angolul így amit nem értek elmondják úgy. A gyerekekkel leginkább angolul kell kommunikálnom, hogy ők is fejlődjenek. Az első héttől kezdve járok heti 2 alkalommal nyelviskolába, ami a város központjában van. Határozottan érzem, hogy fejlődik a spanyolom és nagyon nagy öröm amikor el tudok valakivel beszélgetni vagy megértetni magam.

Amivel segítenem kell a szülőket az a reggeli készülődés a gyerekekkel, tízórai csomagolás és elkísérni őket a suliba. Délutánonként pedig amikor nincsen külön foglalkozásuk, rengeteget játszunk, focizunk, festünk vagy valami kreatív dolgot találunk ki.

Hétvégente általában szeretem felfedezni a környékbeli városokat, vagy csak a barátnőimmel találkozni. Őszintén, számomra a barátkozás nem megy olyan könnyen, mint gondoltam, mivel itt ahol élek nem igazán van sok au pair és még olyan sok embert nem sikerült megismernem de szerintem idővel belejövök. Viszont Jerez-ben van pár au pair akikkel jóban lettem és így oda szoktam többször átmenni. Mindig kitalálunk programokat együtt, pl. voltunk bowlingozni, halloweenkor sütöttünk pizzát, mindig fedezünk fel új éttermeket, cukrászdákat, vagy csak a parkban beszélgetünk, kártyázunk.

Sokszor viszont szeretem a családdal tölteni a hétvégéket is mert nagyon szeretem az igazi spanyol családi életérzést. Amikor megyünk a nagyszülőkhöz, unokatesókhoz és jókat eszünk, játszunk és beszélgetünk együtt.

Emlékszem mennyire izgultam az első nap mindentől és féltem, hogy a gyerekek majd hogy fogják megszokni azt hogy itt élek velük de ez mind felesleges volt. Nekik ez már teljesen természetes és mára már nekem is, otthon érzem magam itt, amiért nagyon hálás vagyok.

Köszönöm Katinak és Fanninak, hogy segítettek/segítenek, hogy a lehető legjobban teljen el ez az évem!