Sziasztok!
Blanka vagyok, 19 éves. Miután befejeztem a középiskolát, úgy döntöttem, hogy jelentkeztem au pair programra, hiszen szerettem volna elsajátítani és fejleszteni a német nyelvet.
Szeptember elején érkeztem Németországba, azon belül Münchenbe, ahol egy gyönyörű kertvárosi részen lakom egy nagy családi házban.
A család már az első perctől nagyon kedves és befogadó volt velem, és az elejétől kezdve mindenben támogatnak. Két kisgyerekre vigyázom, egy 4 éves kislányra és egy 2 éves kisfiúra. A rokonság többi tagjával is találkoztam már többször, a család barátaival is, mindenki nagyon kedves és nyitott.
Délelőttönként nyelviskolába járok, ahol lettek új barátaim, a légkört is nagyon szeretem, egyik este pedig közös programot is szerveztünk karácsonyi vásár keretében, ahol nagyon jól éreztük magunkat és sokat nevettünk.
Több au pair lánnyal is találkoztam már, volt, aki szintén az Aupairfecten keresztül jött, volt akit itt helyben ismertem meg.
Általában délutánonként vagyok a gyerekekkel, jó idő esetén játszóterezünk vagy az udvaron játszunk, ha rossz az idő akkor bent a gyerekszobában szoktunk.
Volt lehetőségem az Oktoberfestre többször is kilátogatni, ami nekem nagy élmény volt mert nem voltam még.
A család előző au pairével is megismerkedtem és jóban lettük, ő még itt lakott pár hétig mikor jöttem, így nagyon sok jó tanácsot és ötletet tudott adni, hogy könnyebben belerázódhassak.
Általában a vasárnap a szabadnapom, de előfordul olyan is, hogy teljes hétvégén szabad vagyok. Néha közös programokat is szervez a család, ahol mindannyian részt tudunk venni.
Ha pedig szabadidőmben egy kis énidőre vágyom, akkor futni megyek a közeli parkba, vagy sétálgatok, biciklizem, új parkokat keresek, ahol még nem jártam. Volt lehetőségem Stuttgartba, az ott élő rokonaimhoz is ellátogatni egy teljes hétvégére. Ami pedig nagy örömöm volt még, az a kedvenc magyar előadóm müncheni turnés koncertje, ahova az új barátaimmal mentem.
Karácsony után közösen síelni is mentünk, ahol délelőttönként tudtam tanítgatni a nagyobbik gyerkőcöt, aminek nagyon örültem, és szuperül éreztük magunkat.
Néhány délutánon pedig én is lehetőséget kaptam, hogy külön elmehessek síelni, amiért nagyon hálás vagyok a szülőknek.
Rengeteg sikerélményem van mind a nyelv fejlődésében, mind a gyerekekkel való közös időtöltésben, olyankor mindig megerősítem magamban, hogy ez az egyik legjobb döntésem amit hozhattam.
Mielőtt kijöttem attól féltem, hogy majd nagyon honvágyam lesz haza, de most inkább attól, hogy milyen nehéz lesz majd itthagyni azokat az embereket, helyeket amiket úgy megszerettem.
GYÖNYÖRŰ HELYEKEN JÁRTAM, SOK BARÁTOT SZEREZTEM ÉS
MÁR AZ ELSŐ PILLANATBAN ÚGY ÉREZTEM, HAZAJÖTTEM!
JELENTKEZZ MOST, UTAZZ HAMAROSAN...