Még csak egy hete vagyok itt, de már így is rengeteg mesélnivalóm lenne! Úristen, már egy hete itt vagyok! A ház nagyon szép és hatalmas, sok-sok szobával, és minden szobához külön fürdőszobával. Van itt játékterem, csocsó és billiárd asztallal, valamint olyan helyiségek, amiket soha senki semmire nem használ, hacsak a gyerekek nem, hogy kupit csináljanak benne.

Nekem van egy kb. 40m2 lakásom, ami teljesen különálló, de átjárható a nagy házon keresztül is. Mindig tele van a hűtő! Nagyon jó kajákat eszünk, jól főznek (Julia és Richard is) és jó borokat iszunk, és már kétszer voltunk vacsorázni is. Türelmesek velem, és szeretnék, ha minél hamarabb megtanulnám a nyelvet. Elmondták, hogy szeretnék, ha családtagnak érezném magam és ezért ők mindent meg is tesznek!  Már elvittek moziba is (Millivel és a barátnőjével mentünk ill. Richard vitt minket kocsival) A Hairsprait néztük meg, amiből egy árva szót nem értettem, (na jó lehet, hogy egyet igen :)) de azért nagyon jó volt. Richard megköszönte, hogy vigyáztam a lányokra, Ő meg megúszott egy tini filmet Zac Efronnal.

A nap nagy részében én rohangálok a gyerekek után, Julia rohangál utánam, hogy ne dolgozzak már annyit.
Végre találtam egy családot, ahol ugyanúgy ragyog a lakás, mint az enyém (csak ez kb. 300 m2), tehát kedves barátaim nem én vagyok fordítva bekötve! Jár ugyan a családhoz egy takarítónő, heti kétszer, aki a nagyobb munkákat megcsinálja, de még így marad elég tennivaló.

A gyerekek aranyosak, de rettenetesen neveletlenek, minden a fenekük alá van téve! A szó eredeti és átvitt értelmében is. Nem fogadnak szót, és emiatt állandó üvöltözés van. Julia nevelési módszerei kimerülnek a Stop! az Idiot! valamint a Shut up! nemzetközi vezényszavakban! A két nagyobb gyerek állandóan hergeli a kicsiket, a kicsik meg ölik egymást. A héten Julia elvitt a szomszéd városba lévő nyelviskolába, és kifizette az első kurzust. Kíváncsi vagyok, milyen lesz. Én itthon ugyanis, mindig magántanárnál tanultam, hozzá vagyok szokva az egyéni tanítási módszerhez. Remélem azért hasznos lesz, és lesz legalább egy normális ember, akivel beszélgetni lehet. Elképesztő, ahogy élnek, még akkor is ha nem a legcsóróbb szemmel nézzük. Csak az az étel, amit kidobnak egy héten, elég lenne egy kisebb afrikai falunak. Mindig mindenhol égnek a lámpák, mennek a TV-k, amiből van vagy 5 db a házban. Mindenre külön ember van, jön a takarítónő, a kertész, az ablaktisztító cég, a virágos cég, aki hatalmas csokor vágott virágokat rak szét a házban, kedden jön a masszőr, pedikűrös, szombaton jön a kocsi-tisztító házaspár és kiglancolja a három autót kívül-belül (ők egyébként magyarok), több emberről nem tudok. Ja és vagyok én, aki egyelőre csak pakolok a gyerekek után, de jövő héten elkezdik a méregdrága magániskoláikat és akkor hurcolhatom őket, valamint tanulhatok velük!

Ja és persze még egyáltalán nem értem, hogy mit beszélnek. :) Ha meg én mondok valamit ők nem értik! Kissé különbözik a kiejtésünk és tartok tőle, hogy nem az övékkel van baj. Na meg hadarnak is. Szerintem nekem nem nyelviskola kellene az elején, hanem egy állkapocs lazító tréning.