Hogyan kezeljük au pairként a dackorszakot?

A dackorszak és a dühkitörések kezelése au pairként türelmet, következetességet és a fogadó szülőkkel való együttműködést kíván. A kisgyermek még tanulja felismerni és szabályozni az érzelmeit, ezért fáradtság, éhség, csalódottság vagy egy tiltás is heves reakciót válthat ki belőle.

Az au pair feladata nem az, hogy saját nevelési módszert alakítson ki. Ismerd meg a család szabályait, és beszéljétek meg, mit várnak tőled a nehéz helyzetekben.

Beszélj a szülőkkel!

Kérdezd meg, hogyan kezelik a szülők a gyermek dühkitöréseit, milyen szabályokat tartanak fontosnak, és hogyan szokták megnyugtatni.

Ha egy helyzet gyakran ismétlődik, beszéljétek meg közösen:

• mi válthatja ki;
• hogyan reagáljanak a felnőttek;
• mit mondhatsz a gyermeknek;
• mikor kell értesítened a szülőket.

Fontos, hogy a gyermek hasonló reakciókat és elvárásokat tapasztaljon a szülőktől és az au pairtől.

A következetesség a legfontosabb

A kiszámítható szabályok érzelmi biztonságot adnak a gyermeknek. Ha valamit egyszer megengedtek, máskor pedig megtiltanak, nehezebb megértenie, mit várnak tőle.

Au pairként mindig a szülőkkel egyeztetett szabályokat kövesd. Ne ígérj olyat, amit nem tudsz betartani, és dühkitörés hatására se változtasd meg automatik

Különböztesd meg a fontos és a kevésbé fontos helyzeteket!

Nem kell minden apró kérdésből konfliktust teremteni. Legyen néhány egyértelmű szabály, amely a gyermek biztonságát, egészségét és napirendjét védi.

Kevésbé fontos dolgokban adhatsz választási lehetőséget. Nem mindegy például, hogy a gyermek beköti-e magát az autóban, de azt kiválaszthatja, melyik pulóvert szeretné felvenni.

A választási lehetőség csökkentheti a feszültséget, miközben a fontos határok változatlanok maradnak.

A felnőtt adjon nyugodt, biztonságos kereteket!

A gyermeknek nem a döntés illúziójára, hanem valódi, életkorának megfelelő választási lehetőségekre van szüksége.

Például:

• „A kék vagy a zöld nadrágot szeretnéd?”
• „Most vagy öt perc múlva pakoljuk el a játékokat?”
• „Te veszed fel a cipődet, vagy segítsek?”

A felnőtt határozza meg a biztonságos keretet, a gyermek pedig ezen belül választhat. Maradj kedves, de határozott, és ne próbálj kiabálással vagy fenyegetéssel érvényt szerezni a szabályoknak.

A kommunikáció segít

Dühkitörés közben a gyermek gyakran még nem képes hosszú magyarázatokat meghallgatni. Beszélj hozzá röviden és nyugodtan:

• „Látom, hogy mérges vagy.”
• „Csalódott vagy, mert most abba kell hagynunk a játékot.”
• „Mérges lehetsz, de ütni nem szabad.”

Ne vitatkozz vele, és ne kérdezd folyamatosan, miért viselkedik így. Először segíts neki megnyugodni, később pedig röviden beszéljétek meg, mi történt.

Fogadd el, hogy néha idő kell a megnyugváshoz!

A dühkitörést nem lehet mindig azonnal megszüntetni. Ha a gyermek biztonságban van, maradj a közelében, csökkentsd a körülötte lévő ingereket, és adj neki időt.

Ne szégyenítsd meg, ne gúnyold ki, és ne hagyd egyedül veszélyes helyzetben. Amikor megnyugodott, térjetek vissza a megszokott napirendhez.

Ha a dühkitörések nagyon gyakoriak vagy szélsőségesek, a gyermek rendszeresen veszélyezteti önmagát vagy másokat, esetleg fejlődésével kapcsolatban más aggodalom is felmerül, jelezd ezt a szülőknek. A további teendőkről nekik kell gyermekorvossal vagy más szakemberrel egyeztetniük.

Gyors válaszok

Normálisak a dühkitörések kisgyermekkorban?
Igen, gyakran a fejlődés természetes részei, miközben a gyermek még tanulja az érzelmei szabályozását.

Mit tegyek dühkitörés közben?
Maradj nyugodt, ügyelj a gyermek biztonságára, használj rövid mondatokat, és tartsd meg a szülőkkel egyeztetett határokat.

Engedjek, hogy hamarabb megnyugodjon?
A kevésbé fontos kérdésekben adhatsz választási lehetőséget, de a biztonsággal és az alapvető szabályokkal kapcsolatban maradj következetes.

Az Aupairfect ügyfelei a kiutazás előtt online au pair tréningen vesznek részt, ahol a gyermekekkel kapcsolatos nehezebb helyzetekre is felkészítjük őket.