Ez egy eseménydús hét volt, gondoltam írok róla!

A hét elején egyik este egyedül voltam a gyerekekkel otthon. Richard dolgozott, Julia pedig Milly iskolájában volt. Mikor Richard hazajött, leültünk volna kajálni, mire bejött Jack és felfedezte, hogy a legnagyobb testvére megette az összes csokis sütit a dobozból!

Matt éppen a garázsban zenélt - merthogy van egy zenekara, amit Dylan Smithel az Iron Maiden gitárosának a fiával alapított, - amikor az apja berontott hozzá, hogy jöjjön ki. Matt nem hallotta, mert üvöltött a zene, mire Richard kitépte a falból az erősítő zsinórját és olyan hangon kezdett ordítani elsőszülött gyermekével, hogy megfagyott az ereimben a vér. Hát láttam már egy-két balhét életemben, de ez nem semmi volt. Remegtek az ablakok az ordítástól, a kicsi meg sátáni vigyorral az arcán hallgatta, hogy szedik le a keresztvizet a tesójáról. Aztán mikor csend lett, összeszedtem a bátorságom, és remegő térdekkel szóltam Richardnak, hogy kész a vacsi! Mire kijött a konyhába lehiggadt egy kicsit és tőlem bocsánatot kért az előbbi jelenetért, de mint közölte időnként Mattat helyre kell tenni. Vacsora közben nagyon kedvesen elbeszélgetett velem és kérdezte, hogy meddig tervezek itt maradni? Az előbbi cirkusz hallatán én úgy vacsora utánig gondoltam.
-Mondtam, hogy egy évig, mire közölte, hogy gondoljam meg, mert ő tud nekem segíteni munkát szerezni, ha maradni akarok, és itt pár év alatt biztos egzisztenciát tudnék teremteni.
-Mondtam, hogy majd meglátom, attól is függ, hogy hogy megy a nyelv. Illetve mondtam, hogy hiányzik a családom. Erre közölte, hogy nyugodtan jöjjön bárki, itt a házban ellakhat, ők szívesen látják. Úgyhogy pakoljatok és gyűjtsetek a repjegyre!

Richard mindig kérdezi, hogy mi volt az iskolában. Ez tök jó, mert este mikor hazaér, minden gyereket végig kérdez, hogy mi volt, köztük engem is. Meséltem nekik, hogy már két hibátlan tesztet is írtam, mire ezt gyorsan elmesélte az összes gyereknek! A kölkök teljesen értetlenül állnak az ilyen dolgok előtt. Mondtam neki, hogy december 14-én lesz egy vizsga, és én szeretnék elmenni, mondta, hogy kérdezzem meg, mikor kell befizetni és majd ő odaadja rá a pénzt.

Elmondta, hogy hétvégén a fiúkkal elrepül Skóciába, megnéznek egy pankrációt. Már biztos mindenki látta az összes kastélyt és tudja, hogy ki volt Stuart Mária vagy William Wallas. Na, mindegy már megint undok vagyok. Ha őket ez érdekli, ám legyen! Ha én elmennék Skóciába inkább ülnék valamelyik kastély pince börtönében, mint egy pankráción.

Egyébként azt még nem sikerült kiderítenem, hogy a szülők milyen sulit végeztek. Ők nem mondták, én meg nem akartam élesben rákérdezni. Ezen a héten elkezdődött az őszi szünet. Tiszta röhej. Most kezdték a sulit egy hónapja és most egy hét szünet, illetve Jamesnek kettő. Ebben csak az lesz a jó, hogy megyünk egy hétre a tengerpartra. Van egy házuk Bournemouthban, Dél-Angliában, Dorset és Southampton között. Biztos jó lesz, majd leírom, az élményeket. A hétvége egyébként tényleg jól telt, hogy az összes pasi lelépett. Hárman maradtunk csajok. Julia főzött nagyon finom vacsit, aztán leültünk egy üveg borral a kandalló elé és dumáltunk. Kérdeztek Millyvel engem is mindenféléről: családról, milyen országokban jártam eddig stb… Aztán meg Julia elmesélte a teljes családi sztorit a nagymamájától kezdve, odáig, hogy hogy ismerte meg Richardot. Lehozott egy csomó fényképalbumot esküvő, keresztelők, baba könyvek… Úgyhogy jól telt az este! Bournemounthban, remélem legalább egy napig lesz olyan idő, hogy kimehessek a tengerpartra.