For aupairs For aupairs

Aupairfect blog

Kirándulás Bournemouthban

Anglia egyik legszebb tengerparti városa nem fogadott minket ragyogó napsütéssel! Azt azért hozzá kell tenni, hogy október közepén vagyunk! A parton nagyon sokan vannak nyáron, bár a tengerben csak a legelvetemültebbek fürdenek, mert még akkor is nagyon hideg.  Én elvittem magammal az összes meleg ruhámat, Julia szintén bundás csizmában és nagykabátban, ezzel szemben Milly ujjatlan pólóban és zokni nélkül indult útnak. Azt hiszem, én sosem fogom az angolok öltözködését megérteni. Teljesen logikátlanok, zokni és harisnya nélkül papucsban, ellenben nagykabátban mászkálnak. Illetve fordítva: bundás csizma és ujjatlan póló. Én már attól vesegyulladást kapok, ha rájuk nézek.

Engedjetek meg itt egy kis közbevetést! Öt év alatt megszoktam az időjárást, és most már én is képes vagyok 17 fokban mezítláb mászkálni és semmi bajom sincs.

Szóval szerda este leértünk a nyaralóba, ami háromszintes és egy öbölben áll. A ház nagyon szép, de sokkal kisebb, mint az ahol egyébként élnek. A kilátás viszont meseszép. Este vacsi után Juliával arról beszélgettünk, hogy a gyerekek milyen spéci magán iskolákba járnak. Este a Tescoban megvett valami sznob magazint, amiben benne volt az ország kétszáz legjobb magániskolája köztük az a három is ahol a gyerekek tanulnak. Julia mondta, hogy jövőre valami katonai iskolába akarja küldeni Jacket. Hát arra azért kíváncsi lennék! Szerintem úgy két nap után fogják hazazavarni! Ma egyébként történelmi pillanatnak voltam tanúja. Jacket nyakon vágta az anyja, miután többször üvöltve közölte vele, hogy nem eszi meg a levest, majd a szépen terített üvegasztalon még ki is borította!
Csütörtökön elmentünk vásárolni a gyerekeknek ruhát. Sikerült találni egy rohadt drága boltot, ahol vettünk Millynek egy új dzsekit (szerintem az ötödiket) meg egy új farmert (már nem is számolja senki, hogy hányadikat). Julia gyorsan elújságolta a bolti eladó csajoknak is, hogy a lánya, hova jár iskolába, meg, hogy egy hete Londonban milyen marha drága boltban vettek ruhákat. Imádom a kis sznob fejét! Szóval a nap nagy része vásárlással telt, este viszont négyesben maradtunk a gyerekekkel, mert Julia elment vacsorázni egy barátnőjével. Talán ez volt ez első igazán jó este a gyerekekkel. Bújócskáztunk a házban, aztán labdáztunk, meg fociztunk az udvaron. Kivételesen nagyon normálisak voltak.

Pénteken kimentünk a tengerpartra. Hát az valami csodálatos volt. Gyönyörű tiszta idő volt ezen az egy napon, egész héten. A partról lehetett látni Dover híres fehér krétaszikláit (ezekről kapta Anglia az Albion, vagyis fehér nevet). Illetve látni lehetett a várost, ami a tengerparton dombokra épült. Hát, tudnék ott élni! Szóval nagyon szép volt, de csak fél órát voltunk kint, merthogy ez az egész rajtam kívül senkit nem érdekelt. A gyerekek megkérdezték, hogy miért akarok én kimenni egyáltalán a tengerpartra, mire az anyjuk közölte, hogy azért mert én Közép - Európában lakom és ott nincs tenger. Már csak azt nem tette hozzá, hogy vizet is csak a kútban, vagy lavórban láttam eddig.
A tenger után persze rohantunk megint shoppingolni. Este elmentünk bowlingozni, ami azért volt marha vicces, mert Juliának nem maradt pénze, és tőlem kért kölcsön 50 fontot, hogy el tudjunk menni. Felemelő érzés volt odaadni a pénzt. Pétek éjjel megérkezett Matt is egy barátjával, és miután nem tudták, hogy ki melyik szobában alszik, sikeresen rám törtek az éjszaka közepén. Szombat reggel aztán megjött Richard is, aminek mindenki nagyon örült. Én azért mert hozott csokis croissant reggelire, a többiek meg azért mert hozott egy csomó pénzt.
Szombaton folytatódott a „Shopping darling” ahogy Matt szokta mondani. Milly nekem is kinézett egy ruhát potom 140 fontért és nem értette, miért nem veszem meg. Valószínűleg soha nem is fogja megérteni. Szombaton egyébként mégegyszer kimentünk a tengerpartra ebédelni, de akkor már nagyon hideg volt és semmi kedvem nem a parton mászkálni. Délután pedig elmentünk meglátogatni Richard egy barátját, akinek szállodája van a városban. (Csupa csóró vesz minket körül) Richardnak van egy másik haverja, aki nemrég épített házat és állítólag valami teljesen egyedi ablakfűtése van a háznak, ami azt jelenti, hogy az ablakokban vannak elektromos fűtőszálak. Hát nagy ugrás a vegyes tüzelésű kazánhoz és az olajkályhához képest.

Vasárnap miután egész nap zuhogott az eső, ebéd után jöttünk is vissza. Egészében véve jól éreztem magam, bár szívesen megnéztem volna jobban a várost, de mindegy. Azért az jellemző, hogy miután még csak boltokat valamint néhány utcát láttam kocsiból Julia megkérdezte, hogy tetszik a város? Mondtam, hogy nagyon, kár hogy még nem láttam belőle semmit.
Mikor megérkeztem hozzájuk két nappal később James kérdezte meg, hogy, hogy tetszik nekem Anglia. Szintén mondtam, hogy nagyon, bár akkor még csak a repülőtér és a házuk között lévő utat láttam, na meg a házukat. Úgy látszik, fel kell készülnöm, hogy minimális információk alapján vonjak le lényeges következtetéseket.

 

Kapcsolat

NAGYON JÓ ÉRZÉS VOLT TALÁLKOZNI A CSALÁDDAL A REPÜLŐTÉREN!
MÁR AZ ELSŐ PILLANATBAN ÚGY ÉREZTEM, HAZAJÖTTEM!


 

A TE AU PAIR PROGRAMOD ITT KEZDŐDIK...