Sziasztok! Kriszti vagyok és itthonról írok már, mert véget ért a két hónapos au pair programom Spanyolországban.

Barcelona mellett éltünk a családdal Sant Fruitos de Bagesben és egy 10 és 7 éves kisfiúra kellett vigyáznom.

Most, hogy véget ért az én programom, értem, hogy az emberek komolyan úgy gondolják, hogy életük egyik legmeghatározóbb időszaka ez. Nagyon jó kapcsolatom lett a családdal és az első napoktól kezdve családtagnak éreztem magam.

A programom végén visszahoztak Magyarországra lakókocsival, majd egy egész hetet itt töltöttünk Budapesten. Megbeszéltük, hogy mindenképp tartjuk majd a kapcsolatot, mert nem szeretnénk itt elengedni az ismeretségünket.

Az egész élményhez hozzátartozik az, hogy barátokat is szereztem, akik mindig mindenhova hívtak, búcsú vacsorát is csináltak nekem.

Jó érzés látni, hogy a spanyol tudásom is mennyit fejlődött, ugyanis a gyerekeken kívül mindenkivel spanyolul beszéltem és a végére ez abszolút nem okozott gondot.

Szeretném Fanninak és Katinak is megköszönni, mert a segítségükkel egy biztonságos helyre kerülhettem és felkészülve érkezhettem. Az első napokban kicsit nehezebb volt a gyerekekkel, mint amire számítottam és már gondoltam is rá, hogy esetleg tanácsot kérnék, amikor megszólalt a telefonom és pont a Kati hívott. Nem mellesleg a tanácsával az egész nyári időszakra ez a ‘probléma’ megoldódott.

Nagyon sokat tanultam magamról, egy másik kultúráról, különböző nézőpontokról és soha nem fogom elfelejteni a kint töltött hónapokat. Mindenkinek ajánlom az au pair programot, akiben csak az ötlet is felmerült.