Sziasztok!

Anita vagyok, 20 éves és 4 hónapja vágtam bele egy nagy kalandba itt, Írországban.

A középiskolai éveim alatt, mindig is vágytam arra, hogy valami másban is kipróbálhassam magam hosszabb ideig az egyetem előtt, így találkoztam az au pairkedéssel. Miután végeztem a gimnáziummal neki is kezdtünk a keresésnek. Gyorsan sikerült egy családot találnunk nekem Katival és Fannival, akik mindig nagy segítségemre voltak.

Írországot azért választottam, mert a kihagyott évem után angolul szeretnék tanulni külföldön, ami előtt nagyon jót tesz nekem ez az intenzív angol tanulás, ugyanis az angol a 2.nyelvemként nem volt olyan erős, hogy azzal egyetemre is mehessek. A környezet hatására már rendkívül könnyen megy a nyelv megértése és beszélése.

Sajnos a vezetés se volt az erősségem ezelőtt, de a családdal sokat gyakoroltam az udvaron, illetve egy oktatót is fogadtak nekem, így ahogyan beleszoktam a gyerekeket én vittem iskolába és a délutáni foglalkozásokra is.

A környezet gyönyörű itt, sajnos az időjárásról ez nem mondható el. Egyébként nagyon érdekes élmény volt az nekem az elején, hogy az írek milyen sokat beszélnek az időjárásról, ugyanis nem telhet el nap enélkül.

A gyerekek nagyon aranyosak, és ahogyan megérkeztem már be is fogadtak és egyből megmutatták az összes játékukat. Egy 4 éves kislányra, valamint egy 6 éves kisfiúra kell vigyáznom, nem hazudok, idő volt, ameddig a bizalmukba fogadtak, és megtanultam kezelni őket, voltak kihívások, de már ezt is jól kezelem.

Ha az időjárás is engedi, akkor sokat vagyunk kint velük, ugyanis ott könnyebben lefáradnak és este gyorsabban alszanak el. Imádnak legozni, színezni és memóriajátékokkal játszani, így ezek majdnem mindennapi programok, de ezenkívül igyekszem színesíteni a napokat és új dolgokkal szórakoztatni őket.

Az itt töltött időmet próbálom teljesen kihasználni, és annyi helyre menni, ahányra csak tudok. Szerencsére sok kedves embert megismertem, akikkel be szoktuk járni a környéket, sok csodálatos helyen voltunk már a közelben. Eltöltöttünk egy napot Ennisben és Galwayben is, ahol a karácsonyi vásár mesés volt.

Sok kaland részese lehettem, és már attól sem félek, ha éppen egyedül kell felfedeznem egy várost, így volt szerencsém Cashelbe is elmenni. Vagy ha 10 perccel a film kezdete előtt találjátok ki, hogy moziznátok, ami amúgy nagy élmény volt, mert mindent értettem, vagy éppen tanácsot adni egy idős néninek a boltban, hogy melyik szín illik hozzá, majd segíteni neki bevásárolni.

A helyi ügynökség sokat segített az ismerkedésben, mert ahogyan megérkeztem felvettek egy csoportba, ahol más au pairekkel tudtam ismerkedni, akik szintén Írországban tartózkodnak, illetve december elején egy találkozónk is volt, ahol jóba lettem 3 spanyol lánnyal.

Nem mondhatom, hogy ez az idő zökkenőmentes volt, de az, hogy ilyen fiatalon az álmaimat követem, és ezzel is megbirkózok egyedül, nagyon boldoggá tesz. Már most nagyon sokat fejlődtem, ami a komfortzónám kilépése nélkül nem biztos, hogy sikerült volna. A terveim között szerepel még az, hogy tavasszal bejárjuk Dublint, illetve a Moher- sziklákat mindenképpen meg szeretném nézni, ameddig itt vagyok, de hosszú még a listám.

Rettentő kíváncsi vagyok, hogy mit tartogat még Írország nekem.