Sziasztok, Blanka vagyok és 20 éves. Lassan véget ér az au pair program számomra, és erről szeretnék egy kis összefoglalót írni. Szeptember elején érkeztem Németországba, azon belül Münchenbe.

2 kisgyerekre vigyázok, egy 2,5 éves kisfiúra és egy 5 éves kislányra. Mikor idejöttem nagyon izgultam, de hamar rájöttem, hogy semmi okom nincs rá.

München egyik kertvárosi részén lakunk, szerintem egy szuper környék, de közel van a központ is, biciklivel is kényelmesen tudok közlekedni.

A feladataim felosztása nagyjából fix, délelőttönként vagyok többnyire szabad, így nyelviskolába is tudtam járni, ahol nagyon szuper embereket ismerhettem meg a világ minden pontjáról. De sokszor volt/van időm sportolni is, arra is nagyon sok lehetőséget találtam.

Ovi után a gyerekekkel jó időben játszóterezünk, labdázunk vagy kézműveskedünk. Így a nyár beköszöntével pedig csobbanunk egyet a medencében. De az is gyakori, hogy az egyik ovistárssal és az ő au pairével egymáshoz átmegyünk, így közösen tudunk játszani a gyerekekkel. Ebből következett, hogy azzal a lánnyal nagyon jóban lettünk, és szabadidőnkben mindig találkozunk.

Voltunk síelni közösen a családdal, ott én taníthattam az egyik gyerkőcöt és nagyon sokat nevettünk.

Olaszországba is elvittek, ahol láthattam Veronát és Velencét, amiket korábban nem.

Azt is megengedték, hogy meglátogasson a legjobb barátnőm Magyarországról, és itt volt 3 napot nálunk. A szülinapomon pedig a családom jött el meglepetésből, megbeszélték titokban a fogadócsaládommal.

A nyelvet illetően úgy gondolom, hogy a kiindulási alaphoz képest nagyon sokat fejlődtem, persze a jó pap is holtig tanul, de én korábban el sem tudtam volna képzelni, hogy különösebb gond nélkül el tudok társalogni német anyanyelvű emberekkel, ha találkozót szervezünk, vagy éppen ügyet kell intézni.

Tudnék még nagyon sok mindent említeni, a közös karácsonyi sütéseket a gyerekekkel, a húsvéti csoki keresést, a tojás festést, a halloweeni beöltözést és sok-sok együtt töltött időt.

Nagyon sok közös programmal, új helyek - új emberek megismerésével, tapasztalattal és tanulással gazdagodtam, és ha mindent el akarnék mesélni akkor egy könyvet kellene írnom hozzá, annyi minden történt, de az biztos, hogy egész életemben bánnám, ha kihagytam volna ezt a programot.

Biztos vagyok benne, hogy nagyon nehéz lesz majd itt hagynom mindent és mindenkit. Katinak és Fanninak pedig köszönöm a közös munkát, hogy az elejétől fogva segítenek mindenben és tudtam hogyha bármi gond lenne, tudok kikhez fordulni.