Sziasztok!

Nóri vagyok és korábban írtam már Brüsszelből, a belga fővárosból, de most így a program vége felé ideje egy záróposzttal jelentkezni. Huhh, hol is kezdjem... Nem könnyű összeszedni a gondolatokat, hiszen több, mint egy év áll mögöttem, tele izgalmakkal.

Tavaly márciusban érkeztem egy családhoz, ahol egy hároméves kisfiúra kellett vigyáznom. Az elején döcögősen indult a kapcsolatunk és a franciám sem szárnyalt annyira (teszem hozzá az övé sem), hogy könnyítsünk a helyzeten. Mindenesetre ma már szinte a testvérként kezel és alig várja, hogy hozzam haza a suliból. Az előző év májusában pedig ikerbabák érkeztek, akikkel most ünnepeltük az első szülinapot. Hihetetlen élmény, mikor az elejétől kezdve részese lehetsz ennek a csodának. Nem beszélve arról, hogy már három gyerkőc imád és követ mindenhova. A család igazán befogadó, megértő és segítőkész, valamint időközben egy valódi családtaggá formálódtam, aki részt vesz a közös programokon, utazásokon és akár a tervezésben. Még az utánam érkező au pair-t is velem választották ki. Így alakult, hogy az alapból egy éves szerződésem meghosszabbítottuk a nyár végéig.

Augusztusban másodszorra utazom velük Korzikára, ahol a nyaralójukban töltünk egy hetet a barátaikkal, akik már ismernek jól. De nem csak ide jutottam el ám. Mindenkinek javaslom, aki a programot választja, hogy használja ki az időt és lásson világot! A tizenöt hónap alatt eljutottam Hollandiába, Németországba, Dániába, Svédországba és egy hetet barangoltam hátizsákkal és sátorral a vállamon Bretagne egyik félszigetén. Olyan élményekkel és tapasztalatokkal gazdagodtam, amit megfogalmazni is nehéz.

Rengeteget tanultam az életről, a különböző kultúrákról, de legfőképpen magamról. Életre szóló barátságokat kötöttem és még a páromat is itt találtam meg. Ami a legcsodálatosabb ebben az időszakban, hogy az ember tényleg rengeteg nehézséggel, kihívással néz szembe, olyanokkal, amire nem lehet felkészülni. De mindenkit megnyugtatok, rájön, hogy mire képes és a végén a vállát büszkén veregeti, mert igenis megcsinálta!

A nyelvtudás pedig csak egy ráadás. Makogó franciával érkeztem és most készülök a nyelvvizsgára (B2!), magabiztosan, folyékony nyelvtudással. Ugyanis, bár a program a végéhez közeledik, annyira megszerettem a várost, a nyelvet, a kultúrát és millió lehetőséget, hogy belga utazásom nem ér itt véget, hiszen szeptembertől költözöm!

Összegezve, bárki, aki gondolkodik a programon, mert esetleg kételkedik magában, ne habozzon! Egy életre szóló kalandban lesz része. Garantálom!

Nagyon hálás vagyok az Aupairfect csapatának, hogy mindig segített és ott volt, mikor szükségem volt rájuk! Nélkülük nem lett volna sikersztori a sikersztori.