Sziasztok!

Dominika vagyok, és véget ért az Au-pair programom, ezért szeretnék egy kicsit mesélni Nektek, hogy hogy is telt ez az 1 év.

Számomra is hihetetlen, hogy már itt tartok, és hogy milyen gyorsan eltelt. Tavaly január elején érkeztem Svájc olasz részére, Vispbe. Egy félig olasz, félig svájci családnál voltam, és egy 9 éves nagylányra vigyáztam. Mondhatni az elején nem volt minden fenékig tejfel, de könnyen belerázódtam, és a program végére már annyira összeszoktunk, hogy a lány kérte, hogy a programom után is tartsuk majd a kapcsolatot. Mivel alapból úgy jöttem ki, hogy a jövőben is Svájcban szeretnék maradni, ezért ez nem lesz nehéz. És mit hozott a sors? Összeismerkedtem a barátommal, akivel együtt tervezzük a jövőnket. Ezen kívül rengeteg tapasztalattal és türelemmel gazdagodtam, és nagyon sok barátot szereztem.

Az angol és a német nyelvtudásom is nagyon sokat fejlődött. Amikor elkezdtem a német nyelvsulit B1-gyel kezdtem, majd a Tanárnő pár hét után mondta, hogy valószínűleg másik csoportban kéne lennem, így átkerültem a C1-esbe. A jövőben igyekszem letenni a nyelvvizsgát is, hiszen elhatároztam, hogy itt szeretnék tovább tanulni, mégpedig Interior design-t, amit mindenképp németül kell majd tanulnom. De a két nyelv mellett, nagyon sok olasz szó is ragadt rám, így, ha kérdeznek tőlem valamit, már nagyjából megértem, és röviden, de tudok válaszolni.

Ez alatt az 1 év alatt sok helyre volt szerencsém ellátogatni. Nem csak a környéket fedeztem fel, de voltam Milánóban, és a Comói tónál a családommal, Németországban, Zürichben a barátnőmnél, Horvátországban a barátaimmal, számtalanszor mentünk át Domodossolába a fogadó családommal, illetve nyáron hazalátogathattam közel 3 hétre.

Habár leírhatatlan érzések vannak bennem, azt kijelenthetem, hogy valószínűleg a legjobb döntés volt jelentkezni a programra! Rendkívül hálás vagyok az Aupairfect au pair ügynökségnek, hogy bármi kérdésem volt, mindig a segítségemre álltak, és, hogy elindítottak ezen az úton. Vágjatok bele, mert őszintén mondom, megéri!