Sziasztok!

Dominika vagyok, és véget ért a svájci au pair programom, ezért szeretnék egy kicsit mesélni Nektek, hogy hogy is telt ez az 1 év.

Számomra is hihetetlen, hogy már itt tartok, és hogy milyen gyorsan eltelt. Tavaly január elején érkeztem Svájc olasz részére, Vispbe. Egy félig olasz, félig svájci családnál voltam au pair, és egy 9 éves nagylányra vigyáztam. Mondhatni az elején nem volt minden fenékig tejfel, de könnyen belerázódtam, és az au pair program végére már annyira összeszoktunk, hogy a lány kérte, hogy a programom után is tartsuk majd a kapcsolatot. Mivel alapból úgy jöttem ki, hogy a jövőben is Svájcban szeretnék maradni, ezért ez nem lesz nehéz. És mit hozott a sors? Összeismerkedtem a barátommal, akivel együtt tervezzük a jövőnket. Ezen kívül rengeteg tapasztalattal és türelemmel gazdagodtam, és nagyon sok barátot szereztem.

Az angol és a német nyelvtudásom is nagyon sokat fejlődött. Amikor elkezdtem a német nyelvsulit B1-gyel kezdtem, majd a Tanárnő pár hét után mondta, hogy valószínűleg másik csoportban kéne lennem, így átkerültem a C1-esbe. A jövőben igyekszem letenni a nyelvvizsgát is, hiszen elhatároztam, hogy itt szeretnék tovább tanulni, mégpedig Interior design-t, amit mindenképp németül kell majd tanulnom. De a két nyelv mellett, nagyon sok olasz szó is ragadt rám, így, ha kérdeznek tőlem valamit, már nagyjából megértem, és röviden, de tudok válaszolni.

Ez alatt az 1 év alatt sok helyre volt szerencsém ellátogatni. Nem csak a környéket fedeztem fel, de voltam Milánóban, és a Comói tónál a családommal, Németországban, Zürichben a barátnőmnél, Horvátországban a barátaimmal, számtalanszor mentünk át Domodossolába a fogadó családommal, illetve nyáron hazalátogathattam közel 3 hétre.

Habár leírhatatlan érzések vannak bennem, azt kijelenthetem, hogy valószínűleg a legjobb döntés volt jelentkezni a programra! Rendkívül hálás vagyok az Aupairfect au pair ügynökségnek, hogy bármi kérdésem volt, mindig a segítségemre voltak, és, hogy elindítottak ezen az úton. Vágjatok bele, mert őszintén mondom, megéri!