Aupairfect blog
Sziasztok!
Fanni vagyok 25 éves, óvodapedagógus, két éve végeztem az Eötvös József Főiskolán, Baján. A tanulmányaim befejeztével ott is éltem kezdetben az egyik barátnőmmel, majd egyedül. Az én au pair programom két hónapja kezdődött Írországban, pontosan Killiney-ben, Dublin déli részén.
A programot azért választottam elsősorban, mert mindig is aggasztott, hogy az iskolában nem tudtam úgy elsajátítani az angol nyelvet ahogy én szerettem volna, így gondoltam, hogy ha egy olyan országot választok, ahol angol a beszélt nyelv, akkor sokkal gyorsabban fog fejlődni a kommunikációs képességem. Egy hónapja járok nyelviskolába Dun Laoghaire-be, ami busszal és autóval is nagyon közel van Killiney-hez. A nyelvórák heti kétszer vannak este 19:00-21:00. A nyelviskolát a fogadóanyukám ajánlotta, mert ő is járt oda. Az iskolában a szintemnek megfelelő csoportban tanulok, mindenki nagyon barátságos, segítőkész, az órák gyakorlatiasok, sokat beszélgetünk egy adott témáról, amely által rengeteg új kifejezést, szót tanulunk.
A nyelv mellett fontos szempont volt számomra az is, hogy utazzak, tapasztalatot szerezzek arról, hogy milyen szinte teljesen egyedül élni külföldön, illetve, hogy jobban megismerjem magam, feszegetve a határaimat. Azt gondolom, hogy ha az ember külföldön él minden nap a komfort zónáján kívül mozog.
Számomra a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy a másik oldalon kell vezetni. A szülők nagyon kedvesek voltak, mert többször eljöttek velem gyakorolni a lányok iskolájába vezető utat, de azért kellett 2-3 hét mire azt tudtam mondani, hogy már egész magabiztos vagyok az utakon. Ma már azt érzem, mintha egész életemben, a bal oldalon közlekedtem volna.
Véleményem szerint, amikor az ember elkezd dolgozni, akkor nagyon könnyen bele tud kerülni a mókuskerékbe. A harmadik nevelési évem előtt állva úgy éreztem, hogy én is kezdek belekerülni ebbe a kerékbe, és ezt szerettem volna megakadályozni azzal, hogy belevágtam az au pair munkába, egy kis „szünetet” tartva az életemben, mert úgy éreztem, hogy minden napom kezd ugyanolyan lenni, és megijesztett ez az érzés. Szerintem senki sem fog meglepődni azon, ha azt mondom, hogy itt minden napom egészen más és soha sem unatkozom, pláne nem három lány mellett. A gyerekekkel sokat megyünk a játszótérre, rajzolunk, társasjátékozunk, festünk, illetve játszunk a kertben.
A lányok 3, 8, 10 évesek. A legkisebb lány idén kezdte az óvodát, a nagylányok pedig jelenleg második és negyedik osztályba járnak. A nagylányokat iskola után én viszem el a délutáni foglalkozásokra: zongora, torna, úszás. Óvodapedagógusként jó tapasztalat látni, hogy hogyan működik itt az óvoda, iskola, mi az, amit máshogy csinálnak a pedagógusok itt, mint otthon.
A szülők nagyon segítőkészek és figyelmesek, bármi kérdésem, kérésem van, segítenek. A megérkezésem utáni nap „Bank Holiday” volt Írországban, a szülők nem dolgoztak, így elvittek a Dublin kastélyba, utána pedig elmentük egy étterembe. A fogadóanyukám mindig kérdezi, hogy érzem magam, mire van szükségem. Azt gondolom, hogy jó csapatot alkotunk, hiszen közösen meg tudjuk beszélni, hogy mi lenne a gyerekeknek a legjobb, illetve sokszor kikérik a véleményem. Az autót szabadon használhatom, ha nyelviskolába megyek, de van, hogy máskor is felajánlják a szülők. Nagyjából heti kétszer én szoktam főzni vacsorát a családnak, illetve néha sütök a lányokkal egyszerű sütiket.
A születésnapomat itt ünnepeltem. Kaptam ajándékot a családtól és egész nap nagyon figyelmesek voltak, este pedig egy kis tortával is megleptek vacsora után.
Ma már azt tudom mondani, hogy vannak barátaim itt, akiket az egyik au pair találkozón ismertem meg, amit a külföldi ügynökség szervezett. A lányokkal szinte minden hétvégén találkozom. Jelenleg a közelben lévő helyeket fedezzük fel kisebb túrák alkalmával, voltam már a Malahide Castle- ben, megneztük a Howth Cliff Walk-ot, ahol láttunk fókákat is, múlt hétvégén megnéztük a Mamma Mia-t az arénában, ezen a hétvégén pedig Wicklow-ba megyünk kirándulni. Későbbiekben szeretnénk messzebb is menni, például megnézni Cork-ot, vagy Galway-t, így a fogadóanyukám felajánlotta, hogy akár kivehetek egy pénteket és a hosszúhétvégén a lányokkal jobban feltudjuk fedezni a nagyobb városokat. A szabadidőmben a nyelviskola mellett kondiba járok hétközben, illetve hétvégén, ha az időm engedi spinning edzésre, valamint olvasok angolul, sorozatot nézek, futok vagy sétálok a tenger közelében.
Mindezek mellett nyilván vannak kisebb-nagyobb nehézségeim a mindennapokban, sokszor kihívás elé állítanak a lányok, a nyelv, a vezetés, a kulturális különbségek, azonban azt gondolom, hogy egész jól beilleszkedtem az új környezetembe és ezek a „nehézségek” segítenek abban, hogy fejlődjek, illetve, hogy más nézőpontból közelítsem meg az adott helyzetet. Nagyon örülök, hogy belevágtam ebbe az au pair programba, és innen is köszönöm az Aupairfect au pair ügynökség segítő munkáját.
Kapcsolat
LÁSS VILÁGOT ÉS ÉLD ÁT AZ AU PAIR ÉLMÉNYT!
MÁR CSAK EGY KATTINTÁS!
JELENTKEZZ MOST, UTAZZ HAMAROSAN...