Attila au pair programja Spanyolországban

Sziasztok!

Attila vagyok, és hát eljött az élménybeszámolóm befejező része. Jelenleg már itthon vagyok Magyarországon, a több, mint 1 éves spanyol au pair programomból. Annyi minden történt velem, hogy rávág(hat)nám: „nem hittem volna soha”, de őszintén, mélyen legbelül tudtam, és ez is volt az egyik oka annak, hogy az au pairkedést választottam.

Kapcsolatom a fogadó családdal

Kezdjük azzal, hogy annál a családnál, ahol voltam, valóban egy teljes értékű családtag lettem. Ezt nemcsak neked, mint olvasónak lehet fura, hanem saját magam számára is meglepő, mert sosem hittem volna, hogy ez lehetséges és tévednem kellett.

Én mindig is hittem abban, hogy ha tényleg beleteszed a munkát valamibe, az előbb-utóbb megtérül. És lám, valóban így van! Szóval ha van benned egy erős akarat és kitartás, akkor nagyon szép eredményeket lehet elérni ebben az au pair munkában.

A két gyerkőc, akivel dolgoztam Aran és Blau, egyszerűen halál cukik és édesek, de engem itt más motivált. Én szeretek mindenkiből, aki körülöttem van, kihozni a lehető legjobbat. Velük sem tettem másképp. Amit csak tudtam, igyekeztem átadni nekik a tudásomból – legyen szó öltözködésről, evésről, fürdésről, wc használatról, játékról, rendrakásról, barátkozásról, figyelemről, és még megannyi egyéb dologról. 

Próbáltam nekik átadni azt is, mit jelent őszintének, bátornak, illedelmesnek és tisztelettudónak lenni. Mivel két kisfiúról van szó, a legfontosabb dolog sem maradt ki, azt is megtanultuk, hogyan kell bánni a lányokkal, nőkkel, anyuval, ahogyan kell és ahogyan azt illik! Szerintem nem baj, ha már most értelmes dolgokat adunk át nekik sőt, szerintem ennek már most megvan az eredménye.

Mivel ezt mind szívvel-lélekkel csináltam, és ők is így voltak velem, egy igazi kötelék alakult ki köztünk. Számukra egy bátyus kép lettem, és ők is kis öcsikékké váltak számomra. Általuk azt is megtanultam, hogy, ha egyszer odajutok, akkor hogyan is kell egy jó apának lenni.

Nyelvtudásom fejlődéséről

Ez az egy év számomra az egyik legjelentősebb időszak lesz az életemben. Sosem voltam eltűnve az életemből, de, most tudtam igazán megtalálni, hogy ki is vagyok valójában. Amikor megérkeztem, annyit tudtam spanyolul, hogy “sí” ami, lássuk be, nem túl sok. De ezalatt az egy év alatt megtanultam a nyelvet, és amint hazaérek, megyek is megcsinálni a felsőfokú nyelvvizsgát. Egy évvel ezelőtt még álmodni sem mertem erről!

Az au pair program során megszerzett barátaimról és élményeimről

A barátok és élmények, amiket ott szereztem… hát, arról tényleg könyvet kellene írni. Ez az egy év nekem sokkal több volt, mint „csak” egy év. Sokszor úgy érezem, hogy öregedtem is a gyerekek mellett haha, de még többet nyertem élményekben, lehetőségekben. És ha egyszer megöregszem, akkor boldogan fogok visszaemlékezni a megélt életemre.

Végszóként: szerintem minden au pair, minden hely, idő és személyiség más, de az én személyes véleményem az, hogy Én életem egyik legjobb döntését hoztam meg ezzel a programmal. Egész hátralévő életemben kamatoztatni fogom azt, amit az au pair program során tanultam és elértem.

Az Aupairfecttel való közös munka

Hálás vagyok az Aupairfect au pair ügynökségnek. Amikor szükségem volt valamire, tudtak segíteni, volt rám idejük. Persze mindig megoldottam egyedül a problémákat, de ha segítségre volt szükségem, ott voltak. Ez nagy dolog és ezért hálásan köszönök mindent nekik!